Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: Adalékok a megyei adókezelés 18. század eleji gyakorlatához
Közlemények taksafizetési kötelezettségét ismerte el. E réteg csupán vagyona, de nem személye után fizette az adót, miként azt a megyei határozatok is alátámasztják. 9 3 Az egyéni adókivetések és a pénzbefizetés szabályainak ismertetése előtt helyénvaló megismerni, hogy a törvényhatóságok milyen alapossággal mérték fel az adóalapot, vagyis milyen rendszer szerint készültek az összeírások. Az adóösszeírások A 18. század első évtizedeiben Magyarország törvényhatóságai különböző módokon osztották fel a rájuk háruló közterheket. A 17. század utolsó évtizedében gyorsan terjedő dicális adókivetést több megye problémásnak találta, elsősorban a települések anyagi erejét felmérő összeírások pontatlansága miatt. Ezért a rovásadó-összeírások összeállításának ismerete elengedhetetlenül szükséges a korabeli adórendszer helyes értékeléséhez. Fontos megvizsgálni, hogy a megyék milyen jövedelmet vagy vagyont tekintettek adóalapnak, és ezt milyen pontossággal tudták vagy akarták összeírni. Ennek ismeretében dönthető el, hogy a rendszer magában hordozta-e a kettős adóztatást, illetve az a magyar törvényeknek megfelelt-e. A dicakulcsok országszerte egységesen tartalmaznak utalást a jobbágyok és családtagjaik személye, azaz munkaereje után fizetendő közteherre. 9 4 Ez a magyar adóztatás történetében új elemként jelent meg a 17. század végén. Arról nincsenek információink, hogy a korabeli politikai elit tiltakozott volna a bevezetése ellen, 9 5 de a 18. század végén Izdenczy József 9 6 szokatlan, a török hódoltság idején bevezetett adófajtának tekintette. Álláspontja szerint a fejadó igazságtalan, mivel a jobbágyok nem végeznek szellemi munkát. A családtagok megadóztatása szintén méltánytalan, mivel ők önálló vagyonnal nem rendelkeznek, tehát a rájuk jutó közterhet is a családfő fizeti. 9 7 Ehhez járult az is, hogy a törvényhatóságok nem egyformán állapították meg azt az életkort, amikor a gyerekeket már fel kellett tüntetni az összeírási íven. Liptóban a tizenkét évesnél idősebb munkaképes férfiakat és nőket kellett jegyzékbe venni. 9 8 Torna megyében a nyolcéves fiúkat már felvették az adólajstromba. 9 9 Nógrádban 1690-ben már a 9 3 Uo., 1885-1904. V/L. Győr megye, 1726. 438.; Tolna megye, 1725. VI. 426. HORVÁTH Á., 1974.164. 9 4 Nógrád megye, 1690. (KOLOSVÁRI-ÓVÁRI, 1885-1904. IV/1. Nógrád megye, 1690. 518-519.), Nógrád megye 1730. MOL, С 20 1730. augusztus 21. Neogradiensis comitatus informatoriae de statu suo constitutivo ad intimatum de 28. Julii 1. f., Pest megye (PML, IV. 1-a/L. VII. 377.), Heves megye 1730. augusztus 25. Hevesiensis comitatus informatoriae de statu suo constitutivo ad intimatum de 28. 7. f. Békés megye (EMBER, 1977. 17. és D. LEISZT, 1989. 115). A sort hosszan lehet folytatni. 9 5 N. Kiss, 1980.107. 9 6 Izdenczy József a Habsburg Monarchia államtanácsának első magyar tagja volt. Noha munkájában az 1770-es évek elején bevezetett adórendszert kritizálta, megállapításai legalább részben a korábbi helyzetre is helytállók. Művében a földadó hazai meghonosítását sürgette. 9 7 IZDENCZY, 1802. 3. skk. 9 8 KOLOSVÁRI-ÓVÁRI, 1885-1904. IV/1. Liptó megye, 1698. 565. 9 9 Uo. H/1. Torna megye, 1693. 323. 48
