Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - SZABÓ FERENC: Két és fél évszázad az Alföld történetéből (Válogatott tanulmányok). Szerk.: ERDÉSZ ÁDÁM-BLAZOVICH LÁSZLÓ. Szeged, 2008. 438 o. (Ismerteti: G. VASS ISTVÁN)

Irodalom alkották meg a vonatkozó törvényeket. Az 1996-ban publikált írás azonban ismét jó érzékkel reagált az akkori friss jelenségekre, és meggyőzően sorolta azokat az igazgatási feladatokat, amelyeket a települések — pénzügyi források híján — előbb-utóbb kénytelenek lesznek átadni egy nagyobb igazgatási egységnek. Meglátásait az azóta eltelt évtized teljes mértékben igazolta. A megyerendszer több évszázadra kiterjedő viszontagságos története és szívós továbbélése a szerző szerint azt bizonyítja, hogy a mi viszonyaink között az ilyen méretű egységek a működőképesek. Ehhez hozzáteszi, hogy a centralizáció és az önkormányzati funkció — mint két egymással versengő törekvés — érvényesülése mindig a politikai erőviszonyok függvénye és tükre. A rendszerváltást követő években kialakult párt- és érdekviszonyok mérlegelése alapján a szerző a megyerendszer hosszabb ideig való fennmaradását prognosztizálta. Igazgatástörténeti kutatásainak másik kitüntetett területe a tanyavilág közigazgatása és egyes területeinek önállósulási törekvése. E tárgykörben megjelent publikációi közül kettőt tartalmaz a kötet: A Vásárhelyi Puszta és a közigazgatás. Kardoskút és Székkutas községgé fejlődése, illetve A tanyai közigazgatás története a mai Orosháza területén az első világháborútól a várossá alakulásig. A Vásárhelyi Pusztáról és a címben szereplő két község kialakulásáról szóló tanulmány azt a folyamatot mutatja be, amelynek során az 1847 után Hódmezővásárhely volt telkes jobbágyai tulajdonába került hatalmas kiterjedésű, és a 19. század második felében fokozatosan benépesült Puszta lakosai az elemi közigazgatási, közbiztonsági, később oktatási, közegészségügyi és szociális szolgáltatásokért folytatott küzdelmük során eljutottak az önállósodás, a községgé szerveződés, azaz a saját önkormányzat megteremtésének igényéig. Az alföldi viszonyokat kevéssé ismerők kedvéért megemlítendő, hogy mintegy 40 000 kat. hold területről van szó, amelyen az 1910-es népszámlálás szerint már 7000 főnyi népesség (Hódmezővásárhely lakosságának 11%-a) élt, és az addigra kialakult tanyaközpontok a város központjától 20-45 kilométernyi távolságra estek. Az ott élő lakosok már az 1890-es években megfogalmazták követeléseiket annak érdekében, hogy a város a Pusztán 3-4 közigazgatási kirendeltséget létesítsen az alapvető adóügyi, kihágási és közellátási ügyek gyors elintézése, valamint a panaszok és kérelmek helyben történő felvétele céljából, továbbá, hogy a pusztai lakosok is rendszeres orvosi ellátásban részesülhessenek. (A tanyasi iskolahálózat részbeni kiépítése — miután erre törvény kötelezte a várost — már korábban megtörtént.) A város vezetése azonban részben pénzügyi okokra hivatkozva, részben a városban lakó törvényhatósági bizottsági tagok érdekeit mérlegelve még az I. világháború után is csak nagyon szűkmarkúan tett eleget ezeknek a követeléseknek. Közrejátszott az is, hogy tartottak egyes területrészek elszakadási, önállósulási törekvéseitől. Ilyen törekvések valóban meg is jelentek már az 1880-as években, és a további évtizedekben is fel-felbukkantak. Szabó Ferenc a levéltári forrásokat és az egykori lakosok által megfogalmazott érvelést a tanyakérdés két világháború közötti legjobb szakértőinek (Gesztelyi Nagy László, Benisch Artúr és mások) elemzéseivel összevetve bizonyítja, hogy a tanyai lakosság érdekeit az önálló községgé 395