Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - KENYERES ISTVÁN: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Budapest, 2008. 662 o. + térképmellékletek (Ismerteti: OROSS ANDRÁS)

Irodalom lők (prefektus, provizor, várkapitány, ellenőr stb.) hatás- és feladatköreinek tisztázását az utasítások alapján végezte el Kenyeres István. Külön ki kell emelni továbbá a központi (vagy a központból kirendelt) tisztviselők mellett a területi alkalmazottak szerepét. Nem meglepő, hogy a kamarai birtokok gazdálkodásához olyannyira szorosan kötődő élelmezési szervezet intézményi kereteit, működését, tisztviselőit is bemutatja a szerző. Végigköveti, hogy az uradalmak által megtermelt termények hogyan jutnak „rendeltetésszerű helyükre", a katonák és egyéb várbeli alkalmazottak asztalára; téve mindezt „jó levéltáros módjára" alapvetően intézménytörténeti szemszögből. A magyarországi főélésmester részletesen elemzett 15581559. évi bevétel-kiadási számadásából a hadsereg ellátásának összetettsége és a logisztikai nehézségek jelennek meg: a bor, búza, hús, hal beszerzése, szállítása és az élésházak feltöltöttségi állapotának figyelemmel kísérése ugyanis komoly szervezőmunkát igényelt. Üde színfoltja és társadalomtörténeti adalékokkal tarkított fejezete a kötetnek az uradalmak tisztviselőinek karrierjét bemutató egység. Ebben a részben a komplex látásmódnak újabb példáját olvashatjuk, hiszen a korszak (valójában minden történeti korszak izgalmas és vizsgálandó problematikája) fontos szegmensét, a társadalmi mozgásokat, felemelkedési lehetőségeket, és az állami hivatalvállalásból eredő magánvagyon gyarapítások korabeli módjait villantja fel az olvasó előtt a szerző. Néhány összetűzés, konfliktus leírása — a gazdasági tisztviselők, a katonaság és az uradalmi alattvalók között — színesítik a képet. A 16. századi Magyar Királyság történetére vonatkozóan a VIII. fejezet (A királyi és kamarai uradalmak szerepe és gazdálkodása a 16. században) tartalmazza a legösszetettebb információkat. Több történészgeneráció által is felvetett kérdésekre kapunk itt újszerű válaszokat. Kenyeres István a fennmaradt kamarai számadások (Magyar Kamara, Szepesi Kamara, Alsó-Ausztriai Kamara által felügyelt magyarországi jövedelmek) összevetéséből és elemzéséből jut el a Magyar Királyság 16. század végi összjövedelmének megbecsléséig. A kutatási eredmények és következtetések ebben a fontos kérdéskörben is felülírják a korábbi történeti munkák összegzéseit. Nehéz életszerű kritikai észrevételeket tenni egy másfél évtizede folyó kutatómunka megkoronázásaként megírt vaskos kötet ismertetésekor. A 2003-ban megvédett doktori disszertáció, a több, a téma egy-egy részproblematikáját feltáró tanulmány (húsz bibliográfiai tételt tesznek ki a szerző által írt, a felhasznált irodalomba felvett tanulmányai, köztük a magyar történettudomány legjelentősebb folyóirataiban megjelentek, időrendben: Fons, Levéltári Közlemények, az egri vártörténeti konferenciák kötetei, Századok, Történelmi Szemle) egybeszerkesztése, egységes szempontú megírása komoly feladat. Bizonyos esetekben nem is sikerült elkerülni az ismétlődéseket (pl. 244. = VI/77. lábjegyzet, Tätzgern Jánosról írtak) vagy a többes és egyes szám első személy használatának egységesítésére sem került teljes mértékben sor. A 165 táblázat és a 20 diagram szerkesztői „karbantartása" sem egyszerű, de kirívóak pl. a 13., 14., 89. számú táblázatok rosszul 384