Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - KENYERES ISTVÁN: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Budapest, 2008. 662 o. + térképmellékletek (Ismerteti: OROSS ANDRÁS)
Irodalom A munka alapkérdése nem más, mint az, hogy hogyan reagált az állam a török hódításra gazdasági értelemben. A kihívás és a történelmi tét ugyanis nem volt kisebb, mint a haza megmaradása céljából szolgálatot vállaló magyar katonaság, illetve a Magyarországon állomásoztatott német (és egyéb nemzetiségű) várőrségek ellátása gazdasági alapjának a megteremtése és folyamatos biztosítása. Az állandóvá váló háború korábban nem ismert gazdasági erőkifejtésre kényszerítette a korabeli társadalmat, amelyre I. Ferdinánd király és tanácsosai, összekapcsolva az államszervezetben végrehajtott reformokkal, zseniálisnak mondható megoldással válaszoltak: a megváltozott feltételek között nehezebben működő magánbirtokok állami kezelésbe vételével. Az egymással összefüggő, tudatos intézkedéssorozat segítségével egy, a középkori előzményekre maximálisan támaszkodó rendszer alapjait rakták le, amely kisebb-nagyobb kilengésekkel ugyan, de az egész században meghatározó maradt. A kamarai kezelés ugyanis egyet jelentett a jövedelmek állami felhasználásával, amely gyakran már helyben megtörtént. A kötetet két nagyobb részegységre lehet felbontani: az általános következtetéseket, információkat tartalmazó I-VI. és VIII., X. fejezetekre, valamint az esettanulmányokként tálalt egyes váruradalmak gazdálkodásának, szervezetének bemutatására (VII., IX. fejezet). Terjedelmét tekintve az említett két rész azonosságot mutat, mivel mind az egyedi uradalomismertetések, mind az azokból levont következtetések nagyjából a kötet felét teszik ki. Az uradalmak gazdálkodását, szervezetét stb. bemutató fejezetek kis túlzással felölelik az egész Kárpát-medencét. Megismerjük Magyaróvár, Zólyom, Komárom, Trencsén, Szigetvár, Kanizsa, Tokaj, Szatmár, Eger, Érsekújvár (illetve az esztergomi érsekség birtokai) kamarai igazgatását és gazdálkodását. A tulajdonos szerint három csoportba osztott várak/uradalmak esetében a szerző vizsgálat alá veszi azok gazdálkodását és igazgatását. Megismerjük a kincstár tulajdonában lévő uradalmakat, azokat, amelyek királyi vagy királynéi magánbirtokok voltak, végül az állam által átvett egyházi nagybirtok kamarai kezelését. Az egyes uradalmak kimerítő vizsgálata kiterjed a vár és az uradalom tisztségviselőinek bemutatására, tevékenységük részletes ismertetésére. Itt kell megjegyezni, hogy a szerző fő forrásként az uradalom irányítóinak kiadott utasítások alapján dolgozott. A több esetben „panelszövegeket" tartalmazó hivatali utasítások egy-egy helyszín vagy tisztség esetében kiváló részletességgel és speciális vonásokkal gazdagítják ismereteinket. (Egyébiránt immár hét éve hozzáférhető a Kenyeres István és munkatársai által magas színvonalon kiadott uradalmi utasításkötet: XVI. századi uradalmi utasítások. Utasítások a kamarai uradalmak prefektusai, udvarbírái és ellenőrei részére. Bp., 2002. [Fons könyvek, 2.]) Ilyen egyedi információnak tekinthető pl. Komárom és Tokaj esetében a várhoz tartozó vám és rév adminisztrálása (amely egyben az uradalom legnagyobb bevételét is jelentette!) vagy Trencsén esetében az északnyugat-magyarországi harmincadok felügyelete. Szatmáron egyes szerzetesrendek birtokainak a kezelése, Eger esetében a püspöki udvarbíró és a kamarai ellenőr egymás melletti működése vagy 382