Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Források anglus nyelvet kellene mindenütt országos nyelvnek befogadni. Ha pedig a' népszám szerént kellene okoskodni, úgy a' Chínai közönséges nyelvet volna illő elfogadnunk, mert azon háromszáz harminczhárom millió ember beszéli. De ők magok is keveset gondolnak valamelly nemzetség' számával a' nyelvre nézve, mert látjuk, hogy az egészen lengyelekből álló Galliciában is а német nyelvet tették hivatalos nyelvvé. Nálunk a' deákot sürgetik, mert látják hogy ennek elébb utóbb mindenütt meg kell szűnnie úgy mint hivatalos nyelvnek. Egyedül а magyar nemzet és nyelv ellen vagyon tehát intézve minden igyekezet. A' tót nyelv paizsúl szolgál, de а német rejtezik ám alatta. Accipe nunc Danaum insidias, atque ex uno disce omnes! Eleink, kissebb számmal lévén, meghódíták а nagyobb-számú tótokat Pannoniában és Daciában, mint a'Francusok a' Gallusokat Franczia-országban. Ott is, itt is öszvekeveredett а két nemzetség. De mivel ott nem volt külső kormányszék, melly a' nemzetesedést akadályoztatta volna, hamarább' és jobban öszve és eggybe forradtak а külön nemzetségek mint nálunk; itt а nemzetségeknek és nyelveknek eggybe-forradását nyelvünknek napkeleti alkotmánnya is hátráltatta valamiben; mellyből mellesleg azt következtetem, hogy nyelvünknek napkeleti s tökélletesbb típusát fel kell ugyan tartanunk: azonban mivel a' külömb nemzetségeknek nemzetesedését óhajtjuk а hazában, nyelvünknek szertelen tisztogatásától {amit a' nyelvbe tisztáskodásnak (purismus) hívnak} nékünk még inkább kell mint más nemzeteknek őrizkednünk. Szomszédjaink mindég azon igyekeztek, hogy minket németekké tégyenek, 's már most korcsosodásunkat, mellynek ők a' legfőbb okai, fegyverül veszik nemzetesedésünk ellen. Quis tulerit

55 Gracchos de seditione querentes? Azt hányják szemünkre, hogy nyelvünk napkeleti eredetű; hogy szegény, ügyefogyott, hogy még gyermekvégében tétováz. Hát az ő nyelvek, mellyet mikor nem a' sanyargatás hanem a' kérkedékenység szóll belőlök, némellyek közzűlök а görög és Persziai nyelvvel atyafisítanak, Német-országban termett e a' világ elejétől fogva? Hát az ő nyelvek eggyszerre ért férjfiúi kort? eggyszerre lett gazdaggá? hát állott e valaha valamelly nagyobbocska nemzet ugyan azon eggy eredetű nemzetségből és nem támadtak e, nem forrtak e öszve minden nagyobb nemzetek több külön nyelvű nemzetségeknek zavarodásából {öszsze keveredéséből}? {Mindnyájunknak itt Európában dedősei testestül, lelkestül, nyelvestül, A'siából jövének; amazok elébb, emezek utóbb, de minden eredetek napkeletrül szakadnak, és oda térnek viszsza, és mennél ujjabbaknak látszanak a' Magyarok Európában, annál láthatóbb, nyomdokát mutatják lánglelkes keleti eredetjeknek.} Vagy oroszokká vagy németekké kell válnunk elébb utóbb, ha nem akarunk magyarokká eggyesűlni és ha nemzetünket, nemzeti eredetünket nemzeti javainkat fenn tartani nem akarjuk. Hol vagyon tehát az a' politikai igazságtalanság, mellyel bennünket а fenn-említett Esztendőkeknek íróji vádolnak? nálunk e, kik az elnyomattatott magyar nyelvet felébreszteni és Magyar-Országban közönségessé tenni akarjuk, vagy nálok, kik 5

5 Az 1816. évi változatban „tulerit" helyett: „tolerat". 318