Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Források mény árendás, és a' Pozsegnai földes úr magyarul tanúljanak, tudjanak, és szívesen beszéljenek.} A' fő dolog az, hogy az egész hazából magyar Publicum formáltassék, {azaz hogy Magyar társasággá váljék az egész haza,} a' mit soha és sehol tudós társaságok magokban véghez nem vihettek. Egyéb köz előintézetek nélkül tehát kevésre lehet menni e' dologban, kivált eggy olly egyvelges s' eggyvelegségében eggy idő olta olly annyira megrögzött nemzetnél, a' melly közt az olvasás' gyönyörűsége el nem hatalmazott, és a' hol eggy része az íróknak 's olvasóknak még nem visel nemzeti bélyeget. {Minden nemzeti kimíveltetés akárholis, vagy a' felsőbb rendektül lefelé, vagy alolról felfelé halada, vagy mind így mind amúgy vala elő menetele. Bizonyoson legjobb, 's legsikeresebb а mind le, mind fel felé vezető út, de világos, hogy nálunk most még eleinte felyülrűl, azaz а kimiveltettek sorábul kellene nyúlni lefelé a' neveletlenebbekhez а kigyalúlódás ösvényének; ott felylyebb kellene bugyogni а kútfőnek, а forrásnak а melylybül tisztán lefelé tsergedezne a' kimívelődés. Nyilvánságos, hogy több 's külömb féle zavaros forrásokbul eredő 's elágazva terjedő 's tekervényes utjokban még inkább zavarodó folyamok, tsak sok tsatakos patakokat, nem pedig egybegyűlt nagy széles, és tükör tisztasággal, lassan és pompásan folydogáló víz maszszákat hempelygethetnek.} A' Lutheránusok' cultúrája német kútfőből eredett és egészen annak formáját majmozza. Nagy-uraink, kik nem csupán csecsebűlésre hanem egyszersmind pallérozódásra is jutottak, francziásan csínosodnak. A' Pápistáknak nagy része, kivált a' Papi-Rend, mindég a' romlott deákságon rágódik, 's a' XVd. 's XVIdik század' pallérozódásának formájiból ki nem tud vetkezni. A' mennyire tehát gyalúlódtunk, cultúránk még annyira korcs; melly ha nem alattomos, káros és bús következése is eggy rég olta űzött systemának, azt mindazonáltal még most is tapasztalhatjuk, hogy а Kormányszék és hatalmasaink előtt nem olly kedvetlen 's visszatetsző, a' mint azt а nemzeti buzgóság óhajthatná. A' nemzetségeknek, vallásoknak, nyelveknek külömbözése, sok Papjainknak, sok hatalmas urainknak, а Horvátoknak, magának a' Kormányszéknek hajlandósága, nemzetesedésünket akadályoztatják 's az ezen czélra törekedő köz jó intézeteket, а mennyire a' Politica engedi, hátrálják, csonkítják, csorbítják. Márpedig az efféle akadályok (mellyek, ha író 's olvasó embereinknek nagyobb száma, vagy legalább színe, honni csínosodásunkat kedvellené, nyelvünknek 's literatúránknak nem csak nem ártanának, hanem inkább hasznokra lennének, 's а nemzeti lélek' kifeslését

5

1 még hatalmasabb ingerekkel ösztönöznék országunknak mostani abajdoczságában,

5

2 minthogy némellyek ezen igyekezetek által а magok' culturájokat megtámadtatva lenni gondolják 's annak védelmére kelnek, ezen nemzeti-lélek' kifejlődését 's elhatalmazását szükségesképen gátol5

1 Az 1816. évi változatban „kifeslését" helyett: „kivergődését". 5

2 Az 1816. évi változatban „abajdoczságában" helyett: „selejtességében". 314