Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Források czy javaslatait. (Amikor Kazinczy lemásolta Dessewffy egyik 1819. évi versét, nem változtatott semmit, és meg is jegyezte az első oldal felső sarkában: „A' Grófnak tulajdon orthographiája szeint van leírva itt. A' Grófnak épen nem kedves, ha munkája másként nyomtattatik."

3

9 Ezért ebben a másolatban genius helyett gyeniust írt, mint Dessewffy.) Ami az 1808-as, Kazinczy másolatában fennmaradt Dessewffy-féle értekezést illeti, inkább arra hajlanék, hogy Kazinczy tömörített, aztán 1816-ban Dessewffy hígított. Ha a két szöveg stílusát összehasonlítjuk, akkor eszünkbe jut Babits Mihály értékelése, mely szerint Kazinczy előtt „a magyar nyelv híg volt, körülíró és szószaporító; s ahol híg a nyelv, ott bizonnyal híg a szellem is", továbbá: ,,[h]asonlítsunk össze egy Kazinczy előtti és egy Kazinczy utáni magyar szöveget: minden bizonnyal az újabb szöveg a tömörebb, a kevesebb szóval többet mondó".

4

0 (Talán ez adta az ötletet Németh Lászlónak, hogy Kazinczyt hosszan lehígmagyarozza.) A bővítések és lényeges módosítások jól mutatják, hogy írójuk a napóleoni háborúk viszontagságaiból és az azokat követő fejleményekből milyen következtetéseket vont le, és azokat hogyan próbálta cenzúraképes formában előadni. Nem sikerült. De a pesti szerkesztőségnek sem igazán nyerte meg tetszését Dessewffy írása. Kesergett is Döbrentei Gábornak: „Megírtam a pestieknek, adják tudtomra, hogy mi botránkoztatja meg annyira az Egy két szómban? És miképp akarnák azt változtatni: Hadd lássa, hogy tudnak e lapítás nélkül valamit kinyalogatni? Mert nem mind nyers, ami erős és nem mind kellemetes, ami lágy, puha vagy hitvány minden puhaságuk mellett."

4

1 A pestiek megfontolásait nem ismerjük. A Tudományos Gyűjtemény iratanyagában nincs nyom. A cenzúra szigorában paradox módon érvényesülhetett valamiféle antiarisztokratizmus is. Egy gróf ugyanis nem adhat rossz példát. Jellemző, hogy amikor Dessewffy József Széchenyi Istvánt A szép példa című költeményben köszöntötte, a cenzúra lecsapott, és a Felső Magyar Országi Minerva azon számát, amelyben megjelent a vers, bevonatták, bár az előzetes cenzúrán átment. Nem véletlen, hogy Dessewffy József volt a sajtószabadság legkövetkezetesebb harcosa. Az 1825-1827. évi diétái bizottmányhoz beadott latin különvéleményének német változatát csak Lipcsében adhatta ki.

4

2 Ebben klasszikus érvénnyel mondhatta ki a be nem tartott aranyszabályt: „A sajtószabadságban a rossz polgár vádlóra talál, az ártatlanul megvádolt védőjére, a rágalmazó pedig elnyeri büntetését."

43 Az angol sajtótörvény átvételét javasolta. Ez persze nem történhetett meg, de az 1840-es évekre lazult a szorítás. Dessewffyhez hasonló szenvedéllyel talán csak Kossuth értekezett a nyilvánosság tisztító hatásáról. Például 1841-ben maga is elismerte „botlásait" és erkölcsnemesítő tőkévé alakította: „nyilvánosság, csak nyilvánosság az, mi a hanyagot szorgalomra, az önkénykedőt mérsékletre, a 3

9 OSZKK, ARI. 1114. 4

0 BABITS, 1939. 66. 4

1 DJM, 52. 4

2 OSZKK, Fol. Hung. 1822. 4

3 DESSEWFFY, 1831.39. 310