Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Források szenzáció volt. Még az egyébként szerfölött kritikus Csengery Antal is szépen nyilatkozott a „két nagy lélek" dialógusáról.

5 A levelezés a politika alatti politikai életről adott tanúságot, jelezte a nehezen kimondható problémákat, és tanított arra, amit csak időnként lehet nálunk elfelejteni: tudni kell a sorok között írni és olvasni. Ezen belül viszont érdekes munkamegosztásnak vagyunk a tanúi. Kazinczy óvatoskodik, kerüli a forró kérdéseket, Dessewffy is úgy tesz, óvatosságra int és kemény igazságokat mond ki. Amikor 1823-ban úgy tűnhetett, hogy netán bekövetkezik, amit 1817-ben egyes birodalmi vezető körök terveztek, és felfüggesztik a magyar alkotmányt, akkor Dessewffy József mintha a jövőbe látott volna, úgy jellemezte Kazinczynak a helyzetet: „Hallatlan dolgok fognak elébb-utóbb következni mindenütt, ha a józanész valamiképpen el nem fordítja a legbutább és legalábbvaló indulatosságoknak kicsapongásait. Utoljára mi is részt fogunk venni. Adja Isten, hogy eszünk legyen akkor, és hogy igaz nemzeti függetlenséget szerezzünk magunknak. Úgy feláldozhatnók a feudále szisztémát — de nagyon kételkedem akár okosságunkban, akár nemes szívüségünkön — az egoiszmusz rozsdája eszi sziveinket — nem vagyunk mi többé arisztokraták, hanem cacokraták. [...] Nagy és közönséges lesz a pezsgés, a zavar, mert ez nem egy országi, hanem európai revolúció lesz — azonban ki fog vitetődni — mert megtanulták az emberek a francia revolúció hibái által: mit kell eltávoztatni a revolúciók haladásában. Ismétlem: nagy dolgokat fogunk érni, ha valami közben jövő fátom vagy az okosság és józanész szelleme nem fogja végképpen eloszlatni a tornyozkodó fellegeket."

6 Aligha foglalta így valaki össze — mint Dessewffy József — az eljövendő kor nagy dilemmáját: forradalom vagy reform? És tette ezt hét évvel az 1830. évi párizsi júliusi forradalom és 25 évvel az 1848. évi európai és magyar forradalom kitörése előtt. A magyar liberalizmus és a magyar forradalom morális ökonómiájának rajza is tökéletes: feudalizmust „adunk" cserébe a nemzeti függetlenségért, előtte pedig alapos reformmunka a forradalom elkerülése érdekében. Mindez oly egyszerű, néhány sorban elfér. De negyedszázad küzdelmei és kemény háború kellett a megvalósuláshoz. Kazinczy gondosan megtartóztatta magát a sziporkázó, aforisztikus kijelentésektől, amilyeneket Dessewffy József engedett meg magának, de ez utóbbi is megkérte Berzeviczy Gergelyt, hogy égesse el azt a levelét, amelyből a következő került be a kakaslomnici teoretikus göttingai értekezésébe: „...ha ma nemzet lennénk, holnap már nem lennénk gyarmat."

7 És amikor Berzeviczy a magyar nyelvi törekvéseket, azt, hogy a magyar nyelvet hivatalos nyelvvé tegyék, a nemesség feudális pozícióőrző nacionalizmusának tudta be, akkor Dessewffy, aki Kant és Rousseau érvelésének finomságaiban lelte kedvét, keserűen ki is fakadt Kazinczynak: „Micsoda tartozás (relatio), micsoda csatlás (nexus) vagyon a feudalizmus és a magyar nyelv közt? Ez előttem igen magas."

8 Valójában nincs 5 CSENGERY, 1884. 355. 6 KFL, XVIII. 283. 7 MlSKOLCZY, kézirat. 8 KFL, VIII. 55. 300