Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon

Források a János király által 1529-től török támogatással bírt és védelmezett magyar királyi főváros (Buda) visszavételére indított három nagyobb, ám mindannyiszor sikertelen hadjárat idején (1530, 1540, 1541) sújtotta.

2

6 Az ország északkeleti, azaz felső-magyarországi régiójában ugyanakkor 1527-től az 1560-as évek végéig csaknem folyamatos fegyveres küzdelem dúlt. Ezt jelentős mértékben elősegítette, hogy a régió központja, Kassa városa 1536-tól 1552-ig Szapolyai János, majd fia (II. János Zsigmond választott magyar király) fennhatósága alatt állt, miközben a közeli Eperjes városa és Sáros vára a Habsburg-uralkodó híveinek és csapatainak szolgáltak közeli, meghatározó bázisul.

2

7 S noha 1526 után egy ideig a Királyhágótól keletre is voltak olyanok, akik nem az erdélyi vajdából királlyá emelkedett Szapolyait támogatták, a tartományban tartós belháborút majd az annak megszerzésére 1551 és 1556 között indított Habsburg-kísérlet hozott.

2

8 Az 1490-es évek elejével ellentétben az is alapvető különbséget jelentett, hogy Habsburg Ferdinánd király esetében hadainak legfőbb vezetői már többnyire nem magyar főkapitányok, hanem idegen főtisztek voltak. Ez annak ellenére így történt, hogy elődeihez hasonlóan Ferdinánd a század közepéig mind Szapolyai István egykori posztjára, a felső részek élére (1527-1550: Serédy Gáspár), mind Kinizsi Pál tisztére az egyre csökkenő területű alsó részek vezetésére (1526-1527: Perényi Péter, 1528-1530: Török Bálint, 1551-1552: Losonczy István) magyar főkapitányokat nevezett ki.

2

9 Sőt, a magyar rendek 1540-től tekintélyes befolyással bíró nagyurak (Perényi Péter, Báthory András, Nádasdy Tamás, Balassi Menyhért stb.) személyében — saját katonai hatáskörük és az ország törökellenes védelmének biztosítása érdekében — rendszeresen választottak ún. országos főkapitányokat (supremus capitaneus regni) is.

3

0 Középkori elődeikhez hasonlóan a polgárháborús állapotok idején feltehetően ők is éltek egy-egy kisebb, általuk vezetett expedíció vagy katonai akció alkalmával a főkapitányi birtokadományozási joggal, ám erre vonatkozóan ez ideig sajnos konkrét adatokkal nem rendelkezünk. I. Ferdinánd magyarországi csapatainak nagy részét azonban általában nem ők, hanem az azok élére a magyarországi királyi főhadparancsnok (lat. generalis capitaneus in Hungaria, ném. Oberstfeldhauptmann in Ungarn) címmel kinevezett idegen főtisztek vezették.

3

1 Ennek elsősorban az volt az oka, hogy egyrészt e hadak jelentős részét idegen zsoldosok (osztrákok, németek, csehek, sőt ez idő2

6 Szlavóniára BARTA, 1995. és újabban VARGA, 2008. főként 1115-1133.; Török és Bakics belháborújára BESSENYEI, 1994. XIX-XXIII. A Buda visszavételére indított hadjáratok története még részletes feldolgozásra vár. 2

7 Újabban részletesen ld. H. NÉMETH, 2004.1. 83-103., vö. még LUKINICH, 1913. 2

8 Az újabb irodalomból ld. OBORNI, 2002. 2

9 PÁLFFY, 1997/a. 272. és 274-275. 3

0 PÁLFFY, 1996/a. 180. és PÁLFFY, 1997/a. 269-270. 3

1 A tisztségelnevezésre, valamint 1526 és 1553 közötti betöltőire részletesebben PÁLFFY, 1997/b. 216