Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon

Források után azonban csapataikkal Kinizsi szintén német kézen lévő nagyvázsonyi vára alá vonultak. A vázsonyi ostrom idején, július l-jén kelt a korszak első fennmaradt főkapitányi adománylevele (Okmánytár 3. sz.).

1

2 Az oklevél nem sokban különbözik a királyi adománylevelektől, legfeljebb némileg igénytelenebb kiállítású. A két főkapitány a Mátyás király halálát követő zavaros időszakban velük együtt harcoló Szakolyi Albertnek és Andrásnak, illetve Dóci Péternek és Imrének adományozta el — hadi érdemeikre tekintettel — a Miksa királyhoz csatlakozó Bornemissza János egykori alkincstartó Tolna megyei Györköny birtokát „király urunk képében és e téren az előző napokban ránk ruházott hatalmánál fogva, amikor is őfelsége bennünket rendelt ki bizonyos ellenségei és hűtlenei Valkó, Pozsega, Baranya és Tolna megyékből történő kiirtására".

1

3 Az oklevelet — a királyi adomány levelek privilégium kiadását ígérő formulája helyén — a két főkapitány azon ígérete zárja, miszerint gondoskodni fognak arról, hogy az adományozásról szóló oklevelüket az uralkodó megerősítse.

1

4 Az oklevél szövege alapján egyértelmű, hogy Ulászló király a két főkapitányt a hadjárat előtt birtokadományozási joggal ruházta fel, nevezetesen annak érdekében, hogy a hozzájuk csatlakozókat megjutalmazzák, az ellenséghez pártolókat vagy bizonytalankodókat pedig a maguk pártjára vonják. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a király májusban nem adhatott pénzt a két főkapitánynak a hadjáratra, ezért úgy tette érdekeltté őket a küldetés végrehajtásában, hogy az ellenség több erősségét és birtokát előre nekik adományozta.

15 Ebből következőleg nyilvánvalóan a hadseregükhöz csatlakozók költségeit sem tudták hiánytalanul megtéríteni. Mivel a Szakolyiak és a Dóciak a bárói és a nemesi lét határmezsgyéjén mozogtak,

1

6 joggal feltételezhetjük, hogy saját csapataikkal vettek részt a délvidéki, majd a fehérvári hadjáratban egyaránt. Az adománylevél tehát ebben az esetben úgymond elszámolásuk vagy „(kifizetésük" részét is képezhette. 1

2 Itt jegyezzük meg, hogy Antonio Bonfini szerint Kinizsi 1491. június 23-án visszafoglalta Vázsonyt (BONFINI, 1936-1941. V-II-29.), ami adatunk fényében bizonyosan téves információ. 1

3 „in persona et auctoritate prefati domini nostri regis nobis in hac parte superioribus diebus, dum per suam maiestatem ad exterminacionem certorum hostium et infidelium sue maiestatis de comitatibus de Walko, Posega, Baranya et T[holn]ensi predicto fiendam deputati fuissemus, attributa". Okmánytár 3. sz. 1

4 „quas per predictum serenissimum principem dominum Wladislaum regem, dominum nostrum graciosissimum in formam sui privilegii redigi et huiusmodi donacioni consensum sue maiestatis preberi procurabimus". Uo. 1

5 1490. máj. 8.: MOL, DF 233 471-233 473. 1

6 A két családra ld. ENGEL, 2001/a: „Gútkeled nem 1. Rakamazi ág. 3. tábla: Szokoli", valamint „Dóci". Ezek szerint Szakolyi Albert zászlósúr és András Szörényi bán Péter macsói bán fiai, testvérük, János csanádi püspök. Dóci Péter jajcai bánságot, ekkor már nem élt testvérük, László Szörényi bánságot, míg a harmadik testvér, Imre temesi ispánságot viselt. A Dóciakra ld. még Márki, 1891.188-192.; NÓGRÁDY, 2009. 243. 212