Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - KOZÁRI MONIKA: Nyugdíjügyek a minisztertanács előtt Tisza Kálmán miniszterelnökségének első évében

Közlemények Olyan eset is előfordult, hogy valaki kitüntetést kapott, de nyugdíjemelési kérelmét nem támogatták. Perczel Béla igazságügy-miniszter előterjesztésére egy budapesti váltótörvényszéki nyugalmazott elnök hosszas és sikeres szolgálatainak az elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta, de a nyugdíjának a fizetés 7/8-ról a teljes összegre való emelését „pártolandónak nem találták".

1

6 Nemességadományozásra is alapot szolgáltathatott a munkában eltöltött életút, a hosszú kiváló munka. Egy nyugalmazott rónaszéki sóbányanagy és törvényes utódai részére „48 évi hű szolgálata közben a sóbányaművelet emelése körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül" az uralkodó magyar nemességet adományozott „rónaszéki" előnévvel díjmentesen. A díjmentesen azt jelentette, hogy az illető jutalomképpen, kitüntetésképpen kapta, és nem kellett fizetnie érte.

1

7 1876-ban már különbséget tettek a nyugdíj és a nyugbér fogalma között. Meglehet, hogy korábban is, de egy konkrét ügy kapcsán itt találkozhatunk ezzel a különbségtétellel először. Csöke Imre nyugbérezett kincstári erdővéd nyugdíját nagyon jelentősen fel akarták emelni, mert „35 éven túl kifogástalanul szolgált" és „a múlt századból származó szabályok szerinti, megélhetést nem nyújtó" nyugbére napi 26 V\ krajcár volt. Vagyis a minisztertanács 18. századi szabályozásra, annak túlhaladottságára hivatkozott. Tehát 1876-ban még létezett olyan nyugbér, amelyet 18. századi szabályok alapján számoltak ki. A kincstári erdővéd nyugbérét a legutóbbi fizetésének a felére, évi 125 forintra akarták felemelni.

1

8 Egy 40 évi szolgálat után nyugbérezett „postalegény" nyugbérét napi 20 krajcárról 30-ra emelték.

1

9 Egy-egy ilyen döntés egyedi méltányosság volt, kérelemre. Nem volt intézményesítve, hogy aki régen ment nyugdíjba, annak hogyan korrigálják, emeljék a nyugdíját. Aki nem kérte, azét sehogy. Egy bányanagynak, aki több mint 41 évet szolgált, halálakor hátramaradt egy lánya, aki születetten elmebeteg volt és teljesen vagyontalan. Évi 60 forint kegy díjat ítéltek meg számára.

2

0 Olyan személy is járhatott nagyon szerencsétlenül, aki az egész életét végigdolgozta. Török József 38 évet szolgált „folytonosan és sikeresen", ahogy a minisztertanácsi jegyzőkönyv fogalmaz. Munka közben azonban szolgálatra képtelenné vált. A gond az volt, hogy nem állandó alkalmazásban állt, hanem csak ideiglenes minőségben volt felfogadva, számunkra különös munkakörben: lovas sónyomőrnek. Számára napi 15 krajcár kegyellátást javasoltak.

2

1 Ez is méltányosság volt, mert akkor még az ideiglenes minőségben való alkalmazás után semmilyen ellátás nem járt. 1

6 MOL, К 27 26/MT, 1876. jún. 17. 1

7 MOL, К 27 30/

MT, 1876. júl. 17. is MOL, К 27 22/

MT, 1876. máj. 16. 1

9 MOL, К 27 31/

MT, 1876. júl. 25. 2

0 MOL, К 27 24/

MT, 1876. máj. 31. 2

1 Uo., 1876. máj.31. 162