Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - KOZÁRI MONIKA: Nyugdíjügyek a minisztertanács előtt Tisza Kálmán miniszterelnökségének első évében

Közlemények A minisztériumok szerinti megoszlás: egy a honvédelmi minisztérium területéről, kettő a pénzügyminisztérium, kettő a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium, kettő a belügyminisztérium, egy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és egy a horvát-szlavón minisztérium részéről volt a kegydíjkérelmek között. 1876-ban összesen 62 nyugdíj-, kegydíj- és nevelésipótlék-kérelem került a minisztertanács elé (29 nyugdíj-, 27 kegy díj- és hat nevelésipótlék-ügy). Egy végkielégítés utalványozása körüli bonyodalom és bírák nyugdíjazásának bejelentése is napirendre került. Nem szándékom ismertetni az összes ügyet, a példákat úgy választottam ki, hogy bemutassák azokat a jellemző típusokat, amiért ezek az ügyek a szabálytól való eltérés miatt a minisztertanács elé kerültek. Szokatlan volt mindjárt az első eset, mert egy volt törvényszéki irodaigazgatónak saját részére kegydíjat engedélyeztek. Egy volt nagyváradi törvényszéki irodaigazgatóról volt szó, keresetképtelensége és vagyontalansága volt az ok, amiért a kegydíjat megítélték. Sajnálatos módon nem rögzítették a jegyzőkönyvben, hogy neki miért nem járt nyugdíj.

6 Kegydíjat kapott méltányosságból Szuroffcsek Miksa kincstári uradalmi díjnok 40 évi szolgálattal.

7 Nem kaphatott nyugdíjat, mert a díjnoki állás nem volt nyugdíjas állás. Azt a fogalmat egyébként, hogy „méltányosság", nem használták, „kegyelemből" volt a meghatározás, vagyis az uralkodó kegyelméből. A katonák és csendőrök, illetve családjuk pozitív elbírálásban részesültek Ferenc Józsefnél. Erre jó példa, hogy a minisztertanács Tisza Kálmán belügyminiszter javaslatára kegydíjat javasolt egy nyugalmazott csendőr ezredes özvegye részére. Ferenc József azonban eltért attól, amit a minisztertanács javasolt, és kivételképpen egy emelt összeget, évi 300 forint kegydíjat engedélyezett az özvegynek a legfelsőbb elhatározás napjától kezdve, vagyis döntésétől kezdődően az özvegység időtartamára. A minisztertanács természetesen tudomásul vette, Tisza pedig bejelentette, hogy intézkedni fog a döntés végrehajtásáról.

8 Az igazságügy-miniszter és a pénzügyminiszter között véleménykülönbség merült föl abban a kérdésben, hogy egy volt törvényszéki irodatiszt részére engedélyezett végkielégítést, amelyet azért nem kapott kézhez, mert az utalványozás előtt egy nappal elhunyt, a hagyatéka javára kiszolgáltassák-e. A vitás ügyet minisztertanács elé vitték. A minisztertanács úgy döntött, hogy miután az illetőt a hivatal megszüntetése miatt több mint egy hónappal a végkielégítés utalványozása előtt elbocsátották, és akkor a rendes illetményének, azaz a fizetésének a folyósítását is beszüntették, a végkielégítési összeg jogszerűen már az elbocsátáskor esedékessé vált. Az utalványozásra a tárgyalások elhúzódása miatt került később sor, ezért az utalványozott végkielégítést a hagyaték javára ki kell szolgáltatni.

9 6 MOL, К 27 1/MT, 1876. jan. 10. 7 MOL,K2710/MT, 1876. febr. 23. 8 MOL, К 2712/MT, 1876. márc. 12. 9 MOL, К 2714/

МТ, 1876. márc. 21. 160