Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - KOZÁRI MONIKA: Nyugdíjügyek a minisztertanács előtt Tisza Kálmán miniszterelnökségének első évében

Közlemények szolgálata miatt kiegészítették 25 évre.

1 A 25 év kategóriahatár volt, amely fölött magasabb százalék járt nyugdíjképpen. Az összeg, amiről ebben a 6 esetben szó volt, évi 218 forint 75 krajcár és évi 500 forint között volt. A legmagasabb összeget, az évi 500 forintot a mérnök özvegyének ítélték meg: Vásárhelyi Pálról, a jól ismert és nagyra becsült vízépítő mérnökről volt szó.

2 A bíró saját jogon évi 400 forintot kapott.

3 Tehát a nyugdíjösszeg megállapításában nagy szerepe volt az iskolai végzettségnek, a foglalkozásnak és a beosztásnak. Magasabb állású tisztviselők özvegyei férjük után nyugdíjat kaphattak, meghatározott fokozatok szerint. Alacsonyabb beosztásban dolgozó után vagy ha egyáltalán nem járt volna ellátás, már csak kegydíj megítélése jöhetett szóba. A példánkban szereplő bírónak azért nem járt szabály szerinti nyugdíj, mert az abszolutizmus idején 1849-1861 között passzív rezisztenciába vonult, azaz a Habsburg-uralom ellen tiltakozásul nem vállalt állást. A megszakítás miatt nem volt folyamatos a szolgálati ideje és így hiába dolgozott később országos törvényszéki bíróként, a törvény szövege szerint elvesztette nyugdíjjogosultságát. Ez nem volt egyedi eset, és a minisztertanács ilyenkor természetesen méltányosságból eltekintett a szolgálati időben lévő megszakítástól és megítélték ezeknek a személyeknek a nyugdíjat. A szolgálati időben lévő megszakítást nemcsak a bírónak nézték el, hanem a hivatalszolgának is. Igaz, hogy esetében nem évekről, hanem mindössze hét hónapról volt szó, amelynek okát azonban nem ismerjük.

4 A szolgálati helyet, település szerint, egyik esetben sem tartották fontosnak a jegyzőkönyvben feltüntetni. Ágazat vagy minisztérium szerint azonban ismerjük a hovatartozásukat: kettő a közmunka- és közlekedésügy-minisztérium, kettő a pénzügyminisztérium, egy az igazságügy-minisztérium, egy pedig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium területéről került ki. Az özvegyeknél általában a teljes vagyontalanság és esetleg a keresetképtelenség volt az ok, amiért a nyugdíj megítélése mellett döntöttek. Ugyanebben az időszakban, tehát 1875. október 20. és december 31. között Kilenc kegy díjkérelem — hét özvegyé és két árváé —került a minisztertanács elé.

5 Két esetben nemcsak az özvegyről, hanem a gyermekekről is szó volt, tehát nevelési pótlékot is megítéltek. Az egyik esetben az elhunyt fia, József, a másik esetben 3 gyermeke (akiknek nevét nem tudjuk) után kapták az anyák a nevelési járulékot. Zsófia és Ida maradtak árván, nyilván „szülőtlen árvaként", mert kegydíjat kaptak és nem nevelési pótlékot, ők már nagykorúak lehettek. Ezekben az ügyekben általában az elhunyt nevét tüntették föl, akinek állami szolgálata után a kegydíjat és a nevelési pótlékot megítélték a hátramaradottaknak. A 1 Magyar Országos Levéltár (= MOL), К 27 Miniszterelnökségi levéltár, Miniszterelnökség, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (= К 27) 1875. nov. 9. 2 MOL, К 271875. dec. 23. 3 MOL, К 271875. dec. 23. 4 MOL, К 271875. dec. 23. 5 MOL, К 271875. okt. 27.,nov.2„ nov. 9., nov. 21., dec.ll., dec.23. 158