Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - KOZÁRI MONIKA: Nyugdíjügyek a minisztertanács előtt Tisza Kálmán miniszterelnökségének első évében

KOZÁRI MONIKA NYUGDÍJÜGYEK A MINISZTERTANÁCS ELŐTT TISZA KÁLMÁN MINISZTERELNÖKSÉGÉNEK ELSŐ ÉVÉBEN PENSION CASES ON THE CABINET COUNCIL'S AGENDA DURING KÁLMÁN TISZA'S FIRST YEAR IN OFFICE AS PRIME MINISTER: This study concerns the concrete pension and allowance cases considered by the Cabinet Council during Prime Minister Kálmán Tisza's first year in office. The Cabinet Council did not deal with regular pensions based on royal decrees and legal regulations. It only discussed exceptional cases that required appreciation or clemency decisions. The Council put forward proposals; the decisions were made by the sovereign. The study provides typical examples explaining why such cases reached the Council. A Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején keletkezett minisztertanácsi jegyzőkönyvek irányították rá a figyelmemet a nyugdíj mint kutatási téma kérdésére, meglepőnek találtam ugyanis, hogy a minisztertanács nagy számú nyugdíj- és kegy díjügy et tárgyalt. Úgy véltem, bizonyára létezik olyan kiadvány, amely a Nyugdíjfolyósító Intézet, vagy a nyugdíjbiztosítás száz éve címet viseli, amelyből megérthetem, miért kerültek ilyen ügyek ekkora számban a minisztertanács elé. Ilyen kiadványt azonban nem találtam, mint ahogy nem is találhattam, mert nem létezhet, hiszen a nyugdíj rendszer és a hozzá tartozó önálló intézmény Magyarországon valóban nem tekint vissza száz éves múltra. Ebben a tanulmányban konkrét nyugdíjügyekről lesz szó, amelyek a minisztertanács napirendjén szerepeltek Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején. Tisza 1875. október 20-án lett miniszterelnök, az egy töredék év volt, két hónap és pár nap. E töredék mellett még egy évet vizsgáltam meg a nyugdíjügyek szempontjából, miniszterelnökségének első teljes évét, 1876-ot. A minisztertanács az uralkodói rendeletek és az egyes törvények alapján szabályosan és szabályozottan járó nyugdíjakkal (állami alkalmazottak, bírák, tanítók) nem foglalkozott. Elé csak a rendkívüli nyugdíjügyek kerültek, amelyekben valamilyen méltányossági vagy kegyelmi döntésre volt szükség ahhoz, hogy valakinek valamilyen szabály szerinti nyugdíj, kegydíj vagy gyereknevelési járulék megítélhetővé váljon. A minisztertanácsnak javaslattevő szerepe volt, a döntés joga az uralkodó kezében volt ezekben az ügyekben is. 1875. október 20. és december 31. között hat nyugdíjügyet tárgyalt a minisztertanács. Három férfi igényelt nyugdíjat saját részre és három özvegy a férje után. A foglalkozásokat tekintve — az özvegyek esetében az elhunyt férj foglalkozása — két igazgató, egy bíró, egy mérnök és két hivatalszolga. A szolgálati időt csak egy alkalommal tartották fontosnak megjelölni, abban az esetben, amikor éppen ennek volt jelentősége, az illető ugyanis 23 évet szolgált és ezt katonai Levéltári Közlemények, 80. (2009) 157-167.