Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények lefolytathatják. 24 7 A helytartótanács köriratban értesítette vármegyéket, valamint főispánjaikat és főispáni helytartóikat az új restaurációs rendeletről, melyben szó szerint közölték annak szövegét. 24 8 A rendek számára tett uralkodói gesztus mindenképpen visszalépésnek te­kinthető. Egyúttal jelentette ez azt is, hogy a király és az udvar meghátrált a rendek követelésétől. Mivel pedig az országgyűlés végül a tiszti választás mód­járól nem alkotott törvényt, a nemesség a rendeletet úgy értelmezte, hogy újra szabadon élhet ősi szabadságával, és a restaurációs törvényt a maga módján értelmezve azonnal elvetette a személyenkénti voksolást, és visszatért a conclamaciós választási rendhez, a „karoknak és rendeknek egy akarattal", köz­felkiáltással kinyilvánított szavazási módjához. 24 9 A személyenkénti szavazás csak igen ritkán, pusztán egy-egy tisztség választásakor vagy igen fontos kérdé­sek eldöntésekor (pl. az országgyűlési követek választása) fordult elő. De általá­ban ezekben az esetekben is többnyire a közfelkiáltással választás volt a megha­tározó. 25 0 Újra elszabadultak az indulatok, és mint azt a következő évtizedek várme­gyei tisztújításainak egy részére jellemző túlkapások, erőszakos jelenetek, zűr­zavaros állapotok, sőt halálos kimenetelű verekedések is tanúsítják, az udvarnak arra irányuló kísérletét, hogy az építőszékek lebonyolítását békés mederbe terel­je, 1827. évi uralkodói „megengedő" rendelet lényegében véve semmissé tette. Összegzés Visszatérve a tanulmányunk elején felvetett, történetírásunkban meglehetősen egyoldalúan vizsgált és értékelt kérdéshez: ti. a restaurációs rendelet kiadásával és megújításával a bécsi udvarnak valóban az lett volna a célja, hogy az alsóbb nemesség nagy tömegeit, mint a „Bécs által felbérelt vadkanokat becsődítse" az építőszékekre és így segítségükkel kizárólag saját politikai érdekeit szolgáló, illetve támogató tisztségviselőket juttassa a vármegyei magisztrátusokba, egyút­tal a konzervatív nemességgel szemben háttérbe szorítsa a rendek ellenzéki képviselőit. Tagadhatatlan, hogy az alsóbb nemesség a rendelet után nagyobb számban képviseltette magát, mint az azt megelőző korábbi restaurációs közgyűléseken. Ennek fő okát azonban nem elsősorban a „becsődítésük"-nek kereshetjük, ha­nem talán abban, hogy a személyenkénti voksolás mintegy „érdekeltté" tehette a 24 7 A rendelet szövegét Id.: MOL, A 39 1827. No. 9869.; MOL, С 13 1827. No. 24 236.; MOL, С 44 642. es. 1827. F. 131. P. 1. A rendelet változatát, melyet Bécsben 1827. augusztus l-jén fogalmaztak meg ld. uo. A rendeletet kiadta: PALUGYAY, 1844. II. 61-62. A rendeletről vö. még: DEGRÉ, 1973/a. 125. (Degré pontatlanul 1827. szeptember 14-ét adja meg a rendelet kibocsátásának dátumaként.) 24 8 MOL, С 44 642. es. 1827. F. 131. P. 1. „Circulare ad cunctos regni comitatus. Cunctis supremis comitibus, et officii hujus administratoribus." (1827. szeptember 17. Elküldve: 1827. október 10.). 24 9 Ld. erre pl. Vas és Fejér vármegye 1828. évi tisztújításait. Hivatkozik rájuk DEGRÉ, 1973/a. 126. 25 0 DEGRÉ, 1973/a. 129. 150

Next

/
Thumbnails
Contents