Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények követve, néhány tisztviselő megválasztatásán kívül az officiálisok többségét meghagyta, illetve megerősítette korábbi hivatalában.

21

1 Sopron vármegye örökös főispánja — Szabolcs főispáni adminisztrátorához hasonlóan — a törvényesen előírt határidőt háromszorosan meghaladva hívta össze új építőszékét. A vármegye örökös főispánja, herceg Esterházy Miklós figyelmen hagyta volna a vármegyei rendek folyamodványát a tiszti választás megtartása végett, de egy váratlan esemény (1819-ben elhunyt a vármegye másodalispánja, Kramarics Ferenc) jó alkalomnak kínálkozott a vármegye számára, hogy a tiszti választás összehívását a főispánnál megsürgesse, és kérelmezze: Esterházy a megüresedett tisztség betöltését az összehívandó restaurációs közgyűlésig halassza el.

21

2 Esterházy engedett a vármegye kérésének és hozzájárult tisztújítás megtartásához. Egyúttal elrendelte, hogy a „votizációs rendelet" értelmében a szolgabírók egy hadnagy jelenlétében vegyék lajstromba a vármegye választásra jogosult személyeit.

21

3 Néhány hónappal később a vármegye közgyűlése megtárgyalta a tiszti választószék előkészületeit és kidolgozta választási szabályzatát. A közgyűlés ezt követően határozatilag kimondta, hogy az építőszék lefolytatására zsinórmértékül fogja alkalmazni a restaurációs rendeletet. A rendek azonban már az általuk megfogalmazott választási rendszabás első pontjában ellentmondtak a rendeletnek. A vármegyei közgyűlés bár elismerte a felsőbb hatóságoknak azt a jobbító szándékát, hogy a restaurációkon gyakorta előforduló, „lármás felkiáltásokból származható rendetlenségeknek és kitsapásoknak eltávoztatására" a személyenkénti voksolást kívánja alkalmaztatni, a rendelet érvényét azonban nem tartotta magára nézve kötelezőnek. A rendek arra hivatkoztak, hogy vármegyéjükben addig ilyen „rendetlenségek" nem történtek. Az olyan esetekben pedig, amikor ,,a' többségnek voksai egy candidált személyben szembetűnőképpen és annyira meg nem egyeznek, hogy a' felül semmi kétség sem lehet", az ilyen személyt továbbra is közfelkiáltással kívánták megválasztani. A vármegye a személyenkénti voksolást, illetve a szavazatok összegyűjtését csak akkor hajlandó alkalmazni, ha kétség merülne fel, kire esett a jelölt személyek közül a „többség választása". Az ilyen választási eljárást pedig a törvény értelmében senkinek sincs joga megakadályozni.

21

4 A vármegye jó két héttel később határozatot hozott arról, hogy a választójogosultak minél nagyobb számban történő megjelenése érdekében a nemesi községekbe hírnököket küldenek. Nekik kellett a nemeseket meggyőzni arról, hogy 21

1 Torontál vm. 451. Ld. erről még: MK, 1820. (II.) 35. sz. (október 31.) 275. 21

2 Sopron, 1819. július 12. GyMSM SL IV. A. 1. b. 1819. 862. sz. 319. d. (Ezt és a 213. és 216. sz. jegyzetekben idézett iratokat Dominkovits Péter, a Soproni Levéltár főlevéltárosa közölte velem, akinek szíves segítségéért ezúton mondok hálás köszönetet.) 21

3 Kismarton, 1819. szeptember 8. GyMSM SL IV. A. 1. b., 1819:1705. Уг. sz. 320. sz. d. - A vármegye 1820. január 17-én tartott közgyűlésén reagált Esterházy levelére és intézkedéseket foganatosított a vármegyei nemesség catastrumba vételéről. Ld. ezt: Sopron vm. IV. A. 1. Sopron, 1820. január 17. 1-2. sz.; MOL, Mikrofilmtár. 14 239. sz. film. 21

4 Sopron vm. IV. A. 1. Sopron, 1820. április 10-11. 757. sz. 140