Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" volt a helyzet más, alsóbb tisztviselők megválasztását, illetve kinevezését illetően is: az adószedőket, a számvevőt és az egyes járások esküdtjeit némelykor a rendek választották meg, némelykor pedig a főispántól kapták megbízatásukat. Abban, hogy a vármegyei tisztviselők egy részét a főispánnak volt joga kinevezni, Zala rendjei a nemesség ősi, törvényben foglalt szabadságának jelentős csorbulását látták. A rendek annak érdekében tehát, hogy a jövőben ez az előjog ne sérüljön és ezt a jussot a késő maradéknak is megőrizhessék, a nemesség választási szabadságát biztosító és rögzítő, nevezetesen az 1548:70. és az 1723:56., 58. törvénycikkek, valamint az ebben a tárgyban 1770-ben kiadott főispáni rendelet szellemében az alábbi döntést hozták: a főispánnak vagy a főispáni adminisztrátornak csak arra lehessen jogusultsága, hogy az egyes tisztségekre alkalmas személyeket jelöljön ki. Megválasztásuk azonban már kizárólag a rendek hatáskörébe tartozzon. Mindazonáltal az 1771. augusztus 9-én kibocsátott (4735. számú) királyi rendelet értelmében jóváhagyták a főispánnak azt a jogát, miszerint a vármegye jegyzőit választás nélkül maga nevezhesse ki. Amadé nem fogadta el a restaurációs közgyűlésnek ezt a határozatát és hivatkozva a régi szokásra, ti. a főispánoknak jegyzőkön kívül több alkalommal joga volt más vármegyei tisztviselőket (így pl. a tiszti ügyészt, a fő- és aladószedőket, a számvevőket és járási esküdteket kinevezni), tehát ettől a jogától nem kívánt elállni. Úgy döntött, hogy mindazokra a tisztségekre, amelyekre az előző építőszéken maga nevezett ki személyeket, a következő restaurációs közgyűlésen szintén ő fog kinevezni officiálisokat. A kongregáció óvást nyújtott be a az adminisztrátori állásfoglalás ellen, és hivatkozva az 1810. évi tiszti választó szék gyakorlatára, továbbra is szilárdan magának vindikálta a jogot arra, hogy a fent említett tisztviselők közül legalább a tiszti ügyészi hivatalra kandidálandó személyt maga választhassa meg. Amadé végül elfogadta a közgyűlés határozatát, de ragaszkodott ahhoz, hogy a kiküldött három szavazatszedő bizottság (minden járásban l-l) öt-öt tagját ő kandidálhassa. Hozzájárult viszont ahhoz, hogy ha a rendek valamelyik tag személyét illetően nem értenek egyet, ahelyett mást fog megnevezni.

19

9 Ennek az egyezségnek a szellemében került sor 1819. július 3-5-én az építőszékre, melyet a voksok szedésével és összeszámolásával folytattak le.

20

0 A restaurációs közgyűlés első napján, reggel 9-tól este 7-ig került sor az első alispán megválasztására. Amadé négy személyt kandidált erre a tisztségre, akik közül a i" Zala vm. IV. A. 1.1819. július 5. 737. sz.; MOL, A 39 1819. No. 8556. (Buda, 1820. július). Vö. erről: DEGRÉ, 1974. 46-47.; MOLNÁR, 1989.19.; MOLNÁR, 2000. 65. 20

0 Zala vm. IV. A. 1. 1819. 737-738. sz. Ld. erről még az egykorú tudósítást: MK, 1819. (II.) 8. sz. (július 27.) 63. és 10. sz. (augusztus 2.) 79-80. A választás lefolyását és eredményét ld. bővebben: DEGRÉ, 1974. 48-50. Degré közli és összeveti a közgyűlési jegyzőkönyv és a nemesi összeírás adatait és kimutatja, hogy az összes összeírt választójogosultaknak csupán kb. egyharmada jelent meg a tisztújításon. Pálóczi Horváth Ádám, aki jelen volt a restaurációs közgyűlésen, nem többre, mint 1800-re taksálta a voksolók számát. KFL XVI. 443. (Horváth Ádám Kazinczy Ferencnek. Petrikeresztúr, 1819. július 19.). 137