Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Soó s Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" székeken bárki szintén szabadon egyik vagy másik személyre leadhatta voksát. Csongrád és Zala vármegye rendjeivel mintegy egyetértve felette sérelmesnek találták, hogy a rendelet kiiktatja a nemzeti törvényben gyökerező, és a szokásjog által is megerősített szokást, mely az egyéni szavazást, s azt követően a szavazatok összegyűjtését-összeszámlálását kizárólag az accalamatióval el nem döntött többség hiányában írja elő. Bár a rendek készek voltak a nyílt szavazási rendet elfogadni, de aggályaiknak is hangot adva, az üj választási rend kapcsán felhívták a figyelmet arra, hogy a szavazók megfelelő egyeztetése és a szavazatok összegyűjtése rendkívül nagy időveszteséggel fog majd járni. A rendek ezt követően ahhoz a már több évtizede, II. József uralkodása alatt is oly nagy előszeretettel hangoztatott érveléssel éltek, mely szerint a birodalmak és a nemzetek változásai közepette a világ, és így a magyar haza stabilitása is nem annyira a fegyverek erejében és sokaságában, hanem sokkal inkább a nemzeti szellemben, s a hon iránti hazafiúi buzgalomban gyökerezik. A honfiúi szeretettel eltöltött honpolgárok, és közöttük is a közjóért legszorgalmasabban munkálkodók, képesek felülemelkedni a változásokon. Ennek kapcsán emlékeztették az uralkodót arra, hogy éppen ezek hazafiúi buzgalmak oltalmazták oly számos veszedelem közepette is sértetlenül az ősi szokásokat, a trónt, és egyszersmind a nyolc évszázados rendi alkotmányt, valamint a törvényeket, mégpedig úgy, hogy azokon semmit nem változtattak. Ennek szellemében a régi szokásjogok gyakorlatát a jövőben szintén meg akarják őrizni. Ennek elismerését és jóváhagyását annál is inkább sürgetően kérelmezik, mivel a rendeletben említett tisztújítási kihágások és cselszövések elsősorban egyes személyeknek, semmint a rendek törvényes szokásaiból következő hiányosságoknak tulajdoníthatók. Egyébként is a restaurációkon elkövetett visszaéléseket, ahogy arra Csongrád vármegye rendjei szintén utaltak, a honi törvények erejénél fogva megfelelőképpen korlátozni, illetve felszámolni lehetne. A rendek félelmeiknek és kételyeiknek adtak hangot az építőszékek lebonyolításának új módját illetően is. Úgy látták, ha a tisztújításokat kizárólag a voksok összegyűjtésével bonyolítják majd le, az újabb nehézségeket fog támasztani és meg fogja osztani a polgárokat, azaz a nemeseket, akik így nem fogják magukat fontosnak érezni, de nem nem érzik majd a hatályos törvények erejét sem. A fenti érvek alapján Nógrád vármegye arra kérte az uralkodót, hogy a vármegyei tisztújítások alkalmával továbbra is az ősi szokásjoggal élhessen, azaz a király ne változtassa meg az érvényben lévő törvényeket. A restaurációkon előforduló ármánykodásoknak, viszályoknak ne rendelettel, hanem — mint azt saját példájuk mutatta — megfelelő és kellő intézkedésekkel vegyék elejét. Hogy ezek mik lennének, arra a felirat készítői nem tértek ki. Végül a rendek, több vármegye kívánságával összhangban, megismételték: a restaurációs szavazás rendjének és módjának, illetve megújításának kérdését, összhangban az 1791. évi országgyűlési deputációk munkálataival, a következő diétán vitassák meg. 16 1 16 1 MOL, A 39 1819. No. 6998. (Balassagyarmat, 1819. április 29.) 123
