Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények tív jelenséget, miszerint az egyes hivatalok megszerzéséért korteskedők, akik főleg a szegényebb alsó- és kisnemességet igyekeznek megnyerni maguknak, az ő szavazatukat közfelkiáltással történő szavazással szerezzék meg. Az építőszé­ken eluralkodott rendetlenségeknek, kiabálásoknak, morajlásoknak már a resta­uráció kezdetén határozott intézkedésekkel kell elejét venni. Mindezek ugyanis arra az alapvető tényre vezethetők vissza, hogy a nemesi előjogoknak és szabad­ságoknak örvendők, azaz a szavazati joggal rendelkezők a tisztújításokon nagy tömegekben jelennek meg, és így soraikban nehéz rendet teremteni. Rendkívül káros továbbá a tisztújítási választások kimenetelére a nemesek családi-rokoni összefonódása. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy minduntalan pártosko­dások ütik fel fejüket, melyek a rendet és a nyugalmat megzavarják. Sajnálatos módon ezeket az anomáliákat az elmúlt évtizedekben sem lehetett kiküszöbölni, és a tisztújításokat botrányoktól mentesen lefolytatni. Jóllehet az 1791:67. tc. értelmében kiküldött közigazgatási deputáció érdemben foglalkozott a restaurációkkal, sőt az általa kidolgozott elaborátumot a legutóbbi, 1811-1812. évi országgyűlés is megtárgyalta, de komolyabb előrelépés az ügyben nem szü­letett. Ekképpen a rendeket szigorúan kötelezni kell arra, hogy a széképítéseken a restaurációs törvények szellemében, azok előírásait betartatva járjanak el. A rend és nyugalom megőrzése érdekében pedig már az országgyűlésen is felve­tett javaslatot tartsák szem előtt, ti.: a vármegyei főispánok és adminisztrátorok minden eszközt igénybe véve ügyeljenek arra, nehogy a tisztségekért egymással vetélkedő személyek nagy tömegeket csődítsenek a tisztújításokra, mivel a soka­ság jelenléte — ahogy azt Nógrád vármegye restaurációs közgyűlése is példázza — nem kívánt eseményekhez vezethet. A nádor, illetve a helytartótanács fontosnak tartotta végül leszögezni: a főis­pánoknak az építőszék megtartása előtt tisztázniuk kell, kik jogosultak jogi érte­lemben a szavazásra; milyen jusson képviseltessék magukat a nemesi árvák és özvegyek, valamint fel kell mérniük, mekkora az adott vármegyében a szegé­nyebb vagy vagyontalan nemesek, főleg taxalisták száma; végül pedig ki kell deríteniük, kik azok a nemesi származású személyek, akik sohasem vagy csak igen ritkán vesznek részt a szavazásokon, illetve kik azok, akiknek az ő révükön érdekükben áll megjelenni a tisztújításokon. Mivel ezekről törvény nem rendel­kezik, mindegyik vármegye köteles saját hatáskörében a szokások ismeretében kialakítani a maga álláspontját és tegye meg e célból a szükséges intézkedéseket. A dikasztérium a fenti előterjesztések alapján egyelőre nem javasolhat mást, minthogy az uralkodó rendeletileg figyelmeztesse a vármegyéket: a magyar nemzet és a rendi alkotmány dicsőségének megőrzése érdekében maradéktala­nul tartsa be választási törvényekben előírtakat, egyúttal pedig utasítsa a főispá­nokat és az adminisztrátorokat körültekintőbb és határozottabb fellépésre. 12 8 A helytartótanács a javaslatában kifejtett elveket szem előtt tartva az uralko­dó nevében egy Nógrád vármegyéhez intézendő leiratot fogalmazott meg. Eb­12 8 MOL, A 39 1818. No. 2111. (Buda, 1818. január 7.) 112

Next

/
Thumbnails
Contents