Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - BERKES JÓZSEF-GARADNAI ZOLTÁN-VISZKET ZOLTÁN: A „mormon" mikrofilmezés története a Magyar Országos Levéltár filmtárában, 1956-1963 5

Berkes József-Garadnai Zoltán-Viszket Zoltán liában (1539) és Franciaországban (1537) maga az államhatalom rendelte el az anyakönyvezést, amelynek elterjedésében igen jelentős szerepet játszott a reformáció is.

9 Az anyakönyvezés kezdetei és kialakulása Magyarországon Magyarországon a 16. század elején, az 1515-ben megtartott veszprémi egyházmegyei zsinat jelzi az anyakönyvezés kezdetét. A zsinat nem egészen pontos és egyértelmű határozata arra hívta fel a plébánosokat, hogy a kereszteléseket jegyezzék fel kronológiailag annak érdekében, hogy nyilvántarthassák a lelki rokonságot,

10 és könnyebben megállapítható legyen az emberek életkora. A rendelkezés alapja az a kánonjogi előírás volt, amely szerint a lelki rokonság ugyanolyan házassági akadálynak számított, mint a vér szerinti rokonság.

11 A szórványos és eseti anyakönyvezések után a rendszeres és egyetemes anyakönyvezést 1563-ban rendelte el IV. Pius pápa a tridenti zsinaton. A zsinat idevágó határozatai azonban csak a kereszteltek (liber/matricula baptisatorum) és a házasultak anyakönyvét (liber/matricula copulatorum) teszik kötelezővé, míg a halotti (liber/matricula defunctorum) és bérmálási anyakönyvek (liber/matricula confirmatorum) felfektetéséről az V. Pál pápa által 1614-ben kibocsátott Rituálé Romanum rendelkezik. A zsinat rendelkezéseinek magyarországi elterjedését azonban minden bizonnyal nagyban gátolta a török hódítás és annak rohamos terjeszkedése, amelynek hatására a katolikus egyház szinte teljes összeroppanása következett be. Maga az esztergomi érsek is Nagyszombatba tette át székhelyét, mivel Buda eleste után nem sokkal Esztergom is török kézre került. Hazánkban a római katolikus egyházban az ellenreformáció kezdetén Forgách érsek által megtartott 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek felfektetéséről és kötelező vezetéséről. Nagy változás 1625-ben következett be, amikor utódja, Pázmány Péter esztergomi érsek a Rituálé Romanumot kötelezővé tette az egész ország területén.

12 A római „szertartáskönyv", a Rituálé Romanum ötféle anyakönyv vezetését írta elő: a keresztelési, házassági és a halálozási anyakönyvek mellett a bérmálási anyakönyvet is, valamint az ún. Liber Status Animarumot, amely a húsvéti áldozás időpontjában az egész lakosság állapotát rögzítette háztartások, illetve családok szerint. A Rituálé általános szabályként a továbbiakra azt is elrendelte, hogy az anyakönyvek őrzési helye a templomban legyen, és azokat a plébános saját kezűleg, pontosan vezesse. A 17. század folyamán a Rituálé Romanumot három további kiadásban (1656-ban Lippay érsek, 1672-ben Szelpcsényi érsek, 1692-ben Széchenyi érsek) 9 GÁTHY, 1942. 2-3. 10 Lelki rokonság = lelki összetartozás, pl. a megkeresztelt újszülött és a keresztszülő között. 11 FÜGEDI, 1980. 217. 12 Uo. 217. 8