Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - VASS GERGELY: Népszámlálási iratok a Magyar Országos Levéltárban 65

Népszámlálási iratok a Magyar Országos Levéltárban a későbbiekhez. Az 1970-től kezdődő iratanyagok értékét tovább növeli, hogy — tudomásom szerint — ezek selejtezés nélkül, teljes sorozatban maradtak fenn. így míg az adatfelvételi lapok széles adattartalommal, de csak mintavétel­jelleggel szolgáltatnak adatot az országról, a számlálókerületi gyűjtőívek épp azt mutatják meg, milyen sokaságból vették a mintát. A Magyar Országos Levéltár­ban a gyűjtőívek a KSH adott évi népszámlálási adatfelvételi állagának végére, iratsorozatként nyertek besorolást, megyei levéltárakban pedig általában a tele­pülési iratok között találhatóak meg. Feldolgozási tábla Az adatfeldolgozás folyamatára korszakokat átívelően jellemző maradt egy alapvetően papíralapú eljárásmód. Az egyedi adatfelvételi lapokból különböző szempontok szerint és változó területi részletezettséggel először ún. feldolgozási táblákat készítettek, gondosan kidolgozott tervek alapján. A későbbiekben már csak e táblákból dolgoztak: ezek adatait publikálták, illetve kombinálták újra. Az eljárás elsődleges oka az volt, hogy ekkora tömegű egyedi, papíralapú adat ke­zelése igen nehézkes és költséges. Az adatfelvételi lapokat a táblák előállítása után már nem őrizték tovább, hanem kiselejtezték: 1880-tól hét évtizeden keresz­tül teljesen, később pedig 75-80%-ban (erről korábban esett szó). Eleinte a számí­tástechnika megjelenése sem változtatott ezen. Noha a szétvetés metódusa mel­lett használták a gépesítés kornak megfelelő technikáit (1930-ban például a lyukkártyát, 1970-től pedig a számítógépet), az így készült táblákat az 1980. évi népszámlálás után is kinyomtatták, és aztán ezt a nyomtatott példányt vették alapul, a számítások mögött álló adatbázis megsemmisítésével. Ekkor ugyanis még mindig az adatokat összevont formában tároló papírtáblák raktározása bizonyult a legcélszerűbbnek. Az 1990. évi népszámlálás a korszakhatár: innen­től kezdve a feldolgozási táblákat nem őrzik, mert az összes egyedi információt tartósan tároló elektronikus adatbázis képes újra és újra előállítani bármely sta­tisztikai táblázatot. 15 A feldolgozási táblákról tehát elmondható, hogy mintegy „ügyviteli" célból készültek. Rendeltetésük szerint az adatösszesítés folyamatának köztes állomá­sát jelentették, az egyedi adatokat tartalmazó adatfelvételi lapok és a nyilvános­ságra hozott, igen összevont statisztikai táblázatok közé ékelődve. 16 Mind a szétvetés, mind a kódolás munkaerő-igényes eljárás lévén, készítésük pontos terv szerint haladt, előfordult azonban, hogy egyes táblákat nem vagy próbaként Csupán a személyes adatok védelmének jogelve korlátozza némileg a számítástechnika fejlődését: az adatbázis gondosan elkülönítve vagy egyáltalán nem tartalmazhatja a személyazonosító adato­kat. Különösen hosszúra nyúlt ez a szakasz az 1941-es népszámlálás esetében, mert a feldolgozómun­ka befejezését és az eredmények közzétételét a világháború megakadályozta. Az 1970-es évek vé­gétől kiadott kötetek így az irattárban addig megőrzött feldolgozási táblákon alapultak. THIRRING, 1981. 71

Next

/
Thumbnails
Contents