Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - Pregled arhivskih fondova I. Zbirki Republike Hrvatske Svezak 1. Glavni Urednik: KOLANOVIC, JOSIP. Zagreb, 2006. 1300 o. (Ismerteti: VARGA SZABOLCS) 362

Irodalom véletlenszerű ellenőrzés során kiderült, hogy az adatok stimmelnek, és a honla­pok is működnek. Meg kell jegyezni, hogy a központi intézmény után a Varasdi Állami Levéltár honlapja a leginformatívabb, használata egyszerű, és az már csak a ráadás, hogy e-mailben lehet érdeklődni a különböző fondok felől, és a kért anyagot időre elő is készítik a kutatók számára. A levéltárak esetében ko­moly jelzésértékkel bír, hogy melyikre hány oldalt szánnak az ismertetőben. Természetesen ebben komoly szerepet játszik, hogy némelyik igen rövid múltra tekint vissza, és viszonylag csekély iratanyaga van, de az Eszéki Állami Levél­tárra jutó közel száz oldal (343-439.) már nem magyarázható csupán ezzel. Az évtizedek óta Stjepan Srsan igazgatása alatt álló intézmény mintaszerűen látja el feladatát. Kitűnő segédletek állnak rendelkezésre, színvonalas periodikát tarta­nak fenn (Glasnik), a legfontosabb forrásokat pedig kötetekbe rendezve jelentet­ték meg. Ennek a tervszerű építkezésnek köszönhetően a 18. századi várostörté­neti kutatásokban már nem lehet fehér folt Eszék, sőt a Dél-Dunántúl egyik leg­jobban feltárt településének számít a városi protokollumainak, illetve az egyház­látogatási jegyzőkönyveinek kiadása után. Nagy előnye a könyvnek, hogy más közgyűjtemények anyagait is számba veszi. Az állami levéltárak után közvetlenül a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia (HAZU) következik (1005-1053.), amelynek a kézirattárában komoly kora újkori oklevélgyűjtemény található. Ezt követi a néhány évvel ezelőtt új, kifejezetten könyvtár számára emelt, modern épületbe költöztetett Nemzeti és Egyetemi Könyvtár (NSK), ahol szintén jelentős, közel százezer levélből és majdnem tízezer régi könyvből álló irategyüttes kutatható (1055-1098.). A kötet harmadik részét az egyházi gyűjtemények bemutatása teszi ki. Közülük a leg­fontosabb a zágrábi érseki levéltár, amelynek anyaga (1218-1258.) a helyben használható segédletekkel megfelelően kutatható. A Mária-kongregációk és egyéb vallásos társulatok, illetve az Actio Catholica iratanyaga elsősorban a modernkori egyháztörténettel foglalkozók számára lehet fontos, hiszen nem érdektelen az a kérdés, hogy vajon a magát sokkal inkább katolikusnak tartó horvát társadalomban milyen eredményeket ért el a századforduló katolikus fellendülése, és ezt összehasonlítva talán pontosabb eredményre jutunk a ma­gyar események értékelésében is. Ugyanilyen fontos, hogy a zágrábi káptalan az oszmán hódítás évszázadai alatt is működött, és hiteleshelyi anyaga máig kiak­názatlan, pedig ilyen intézmény rendkívül kevés maradt fenn a kora újkori Ma­gyar Királyság területén, és itt valóban lenne lehetőség egy káptalan történeté­nek monografikus feldolgozására. A fondjegyzék valódi értéke csak használat során derül ki. Az eddig tesztelt állagokból kiderült, hogy a legtöbbször pontos információkat közöl, csupán az évkor megadásánál lehet némi eltérés. Az pedig már nem a kötet hibája, ha a kutatóteremben hiányzik hozzájuk a középszintű segédlet, vagy az mára éppen­séggel szinte használhatatlanná vált. Az biztos, hogy minden horvátországi gyűjtőmunkát érdemes még otthon e segédlet átnézésével kezdeni. Remélhető­leg mind többen forgatják majd, ugyanis az itteni archívumok szisztematikus 364

Next

/
Thumbnails
Contents