Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - Száműzve, de le nem győzve. Kéthly Anna emigrációs levelezése, 1957-1976. Szerk.: ZICHY MIHÁLY. Budapest, 2007. 352 o. (Ismerteti: STRASSENREITER ERZSÉBET) 341

Irodalom Természetesen ehhez kell a feldolgozó alázata a választott személy iránt, az a törekvése, hogy a korlátozott terjedelem mellett is válogatása a lehető legteljesebb mértékben, a leghitelesebben és sokoldalúbban tükrözze az illető személyét, munkáját. Jelen kiadvány — 352 oldalnyi terjedelmét véve alapul — közel kétszáz teljes levelet publikálhatott volna, kronológiai sorrendben, a szükséges jegyzeteléssel és tudományos apparátussal, színvonalas életrajzot tartalmazó bevezetővel együtt. A tartalmi problémák gyökere többnyire az, hogy a szerkesztő nem ismeri, és nem is igyekezett megismerni, azt a közeget, jelesül a szociáldemokrata pártés szakszervezeti mozgalmat, hazai és nemzetközi relációban, amelyben Kéthly Anna politikussá vált, és amely mellett élete végéig kitartott. Ezért nem meglepő, hogy a szerkesztő nem tud eligazodni Kéthly Annának a polgársághoz, a konzervatív, keresztény jobboldalhoz, és a szélsőjobboldalhoz való viszonyában sem. Szociáldemokrata merevségnek véli azt, hogy pl. a Varga Béláékkal való egyesülést elutasította, ugyanakkor azt a látszatot kelti, mintha idős korára megbékélt volna velük (8. téma: Külön és mégis együtt a polgári emigrációval). Megemlíti, hogy Kéthlyt születésnapja alkalmából a jobboldaliak közül is köszöntötték. Nem veszi figyelembe, hogy egy dolog a politikai együttműködés és más a kulturált viselkedés, mások megbecsülése. Kéthly Mindszentyvel is együtt érzett, amikor hosszú fogság után kiengedték az amerikai követségről, mert számára egy dolog volt a politikai, az elvi alapon történő együttműködés, és más a másik ember tisztelete, az emberi kapcsolatok normális ápolása. Kéthly demokratikusan gondolkodó, humánusan érző ember volt. A jobboldali polgársággal, a keresztény, konzervatív, nacionalista eszméket vallókkal nem kötött politikai szövetséget, de ez nem jelentette azt, hogy nem érzett volna velük egyet, ha bajba kerültek, vagy nem vett volna részt olyan közös akciókban, amelyek saját nézeteivel, politikai céljaival egybeestek. De a radikális, szélsőjobboldali szervezetekkel, vezetőkkel soha nem helyezkedett közös platformra. A szerző által választott szerkesztési megoldás miatt nem követhető nyomon az, hogy Kéthly húszéves emigrációjának működési feltételei változtak a nemzetközi helyzettel, az otthoni viszonyokkal együtt. így vállalt missziójának érvényesítése is megnehezült. Az első hónapokban és az első másfél évben (Nagy Imre és társai kivégzéséig) küzdelmének közvetlen célja az 1956. november 4-e előtti viszonyok visszaállítása volt. Ennek kudarca után a Kádár-kormány elleni szankciók kiharcolása és főleg a megtorlások miatt szenvedők, bebörtönzöttek kiszabadítása lett a fő cél. Az enyhülés, az összebékülés, a hidegháború feladása időszakában előtérbe került az addigi pozíciók védelme, az MSZDPe működési lehetőségeinek fenntartása, biztosítása. Ebben az európai szociáldemokrata pártokra, a Szocialista Internacionálé vezetőire számíthatott. Jó viszonyban volt W. Brandttal, B. Pittermannal, B. Kreiskyvel, és más szocialista vezetővel. Levelezésének nagy részét a '60-as évektől kezdve az enyhülés korszakának változásai, és az emigrációra kedvezőtlen hatásai töltötték ki. Emellett a '60-as 352