Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - Száműzve, de le nem győzve. Kéthly Anna emigrációs levelezése, 1957-1976. Szerk.: ZICHY MIHÁLY. Budapest, 2007. 352 o. (Ismerteti: STRASSENREITER ERZSÉBET) 341

Irodalom sélte, hogy az 1890-es évek végén bérházuk udvarán, egy barakkban, egy öregember lakott, akihez esténként titokban emberek jártak. A gyerekeket tiltották az idős embertől. A kis Anna egyszer meghallotta a benti beszélgetés egyik mondatát, amely a szocializmusról szólt (ezt Zichy nem közli), és ekkortól kezdett Kéthly vonzódni a baloldali eszmék iránt — állítja Zichy. Valójában Kéthly ezzel a kis epizóddal csak azt akarta bizonyítani, hogy azokban az években a szocialista mozgalom szervezőit, a szocialista eszmék követőit a hatalom üldözte, a mozgalom mégis naggyá lett. Azt Kéthly nem állította, hogy a „baloldali eszmék iránti vonzódása" ezzel és ekkor kezdődött. Ezzel szemben Zichy nem említi, hogy családja minden felnőtt tagja bekapcsolódott a szakszervezeti és a pártmozgalomba, ami viszont valóban meghatározó lett Kéthly Anna életében is. A Bevezető Kéthly iskoláztatásáról is téves információt közöl. Állítja, hogy a szülők „igyekeztek jó nevelést adni a gyermeküknek. így került Kéthly Anna Bécsbe a Notre Dame Schulschwesterekhez" (9.). A gyerekek, valóban, mind végig járták a kötelező elemi iskolákat, így Anna is. Ám ő nem „a jó nevelés" miatt, hanem azon prózai ok következtében került a bécsi Notre Dame egyházi iskolába, mert az édesapját Bécsbe helyezték át a vasút építkezésre, ahova az egész család követte. Annát kivették a IX. kerület egyházi kezelésű elemi iskola negyedik osztályából, és tanulását Bécsben folytatta. A Notre Dame iskolában pedig a szegény diákok számára fenntartott un. fél-bentlakásos részlegben — elkülönítve a gazdag, jómódú családok lányaitól — délelőtt tanultak, délután pedig dolgozta a szegény családok lányai. így szolgálták meg a tandíjat, amit nem tudtak kifizetni. Kéthly csak kb. két-két és fél évet tanult itt, és nem érezte jól magát, mert — mint írta — drillszellem uralkodott. Egyébként itt szembesült a szegénység és a gazdagság ellentétével, önérzetét sértette, hogy a jól, csinosan öltözött lányok lenézték őket. Erről azonban semmit sem tudunk meg. Amikor az apa munkája Bécsben befejeződött, a család visszaköltözött Budapestre, ahol Anna szintén egyházi iskolában folytatta tanulását és fejezte be a nyolc elemit. A Bevezető erről nem szól, olyan benyomást kelt, mintha Kéthly mindvégig a bécsi iskolában tanult volna. Viszont megemlíti, hogy Kéthly hetvenöt év múltán meglátogatta az iskolát. A kedves fogadtatást levélben köszönte meg. Ebben arról írt, hogy boldog éveket töltött ott. A szerkesztő erre hivatkozva úgy állítja be, mintha bécsi évei boldogok lettek volna. Nem veszi figyelembe, hogy Kéthly intelligens ember volt, tudott viselkedni, és a múltról semmit sem tudó tanulókat saját kellemetlen gyerekkori emlékeivel nem akarta megzavarni. Érthetetlen, hogy a Bevezető ezt követően szinte alig talál említésre méltó „fő életrajzi" adatot: a bécsi iskola után nagyot ugrik. Megfeledkezik az első világháborúról, a nyomában járó nyomorról, pedig ezek is Kéthlyben mély nyomokat hagytak. Egyik öccse 1915-ben elesett a keleti fronton, bátyjáról, aki hadifogságba került, hazatéréséig (1918) semmit sem tudtak. A család 1913-tól Kassán élt (az apja az itteni vasútépítésen dolgozott) és Kéthly látta, hogy a hadiüzemek tulajdonosai miként tettek szert busás jövedelemre abból, hogy silány felszereléssel és élelmiszerrel látták el a harcolókat. Ezek miatt is lett Kéthly elszánt 345