Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - HEGYI KLÁRA: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007. 1632 o.(Ismerteti: Sz. SIMON ÉVA) 319

Irodalom hódoltsági területekkel foglalkozó művelődéstörténészeket is fontos információkhoz juttatja. A megközelítőleg 150 defter anyagát magába olvasztó mű első látásra is tekintélyt parancsoló adatgazdagsága azt sugallja, hogy szerzője nem retten meg még a lehetetlennek látszó feladatoktól sem. Bár a teljesítmény mögött rejlő aprólékos, embert próbáló munka nagyságát igazán csak az tudja felfogni és elismerni, aki már maga is dolgozott a török összeírások néha csak bizonytalanságokkal teli eredményt kínáló végtelen és sokszor átláthatatlan adathalmazaival, a mű letisztult szerkezete mégis mindenki számára meggyőzően igazolja, hogy a források tömeges feldolgozása — mint mindig, ebben az esetben is — meghozta gyümölcsét. A munka első kötete nemcsak az adattár szintéziséül szolgáló tanulmánykötet, hanem egyben a hozzá tartozó „kalauz" is. Kézikönyvnek és tankönyvnek is kiválóan alkalmas. Első fejezetében sorra veszi a hódoltság váraiban szolgáló katonaság javadalmazásáról fennmaradt és a szerző által felhasznált deftertípusokat. így a helyi zsoldosok neveit tartalmazó szemle-deftereket és részletes zsoldlistákat (yoklama-, mevádzsib-defterleri), a tartományi kincstár zsoldelszámolásait (hazinedefterieri), a kollektív szolgálati birtokkal fizetettek összeírásait (tímár-defterleri), a portai alakulatok lajstromait, továbbá néhány, a téma szempontjából nem tipikus forrást. Mindezeket Hegyi Klára a nem oszmanisták számára is jól érthető módon, példákon keresztül definiálja, pontosan leírva keletkezésüket, szerkezetüket és jelentőségüket. Aki ez idáig többet szeretett volna megtudni ezen irattípusokról, nemigen vehetett mást kézbe, mint Fekete Lajos többnyire csak német nyelven hozzáférhető, több mint ötven éve megjelent munkáját (Die SiyáqatSchrift in der türkischen Finanzverwaltung. Bp., 1955). A szerző a források bemutatása során kiemelten foglalkozik a zsoldlisták vázát alkotó nevekkel, a katonák másodnevének (Abdullah, Diváne, Branik) jelentésével, a mustrák lebonyolítása során a nevek fölé írt jelekkel és egyéb bejegyzésekkel és az azokból levonható izgalmas következtetésekkel. Kiderül, hogy a várkatonaság névsoros listáiból nemcsak a szolgálatban állók száma állapítható meg, hanem vallásuk, esetleges keresztény eredetük és származási helyük is. A nevekhez fűzött megjegyzésekből pedig — különösen a 16. század közepén készült listák esetében — egész kis káderanyagok kerekednek ki. Szerepelhet bennük a katona személyleírása, családi állapota, eredeti lakóhelye, váron kívüli szolgálata, szabadságolása, másodfoglalkozása, az őrségekből való esetleges kiválásának oka stb. Egy vár több egymást követő névsorát egybevetve pedig kirajzolódik a katonák mozgásának üteme és a pótlásuk sebessége. A források bemutatása során így felvillantott témákat a kötet további fejezeteiben részletesen vizsgálja a szerző. Az első fejezet leglényegesebb kérdése mégis az, hogy az adott pillanatban szolgálatban álló katonák vajon teljes létszámban összeszámlálhatók-e a különböző defterekből. A kérdést feltevő kutatónak több nehézséggel is meg kell küz320