Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Forrásközlések - SARNYAI CSABA MÁTÉ: Források a Muraköz zágrábi egyházmegyétől való elcsatolásanak történetéhez (1848) 279

Források dásnak vetettem alá, nem késlekedem Excellenciádnak valamennyiünk egyetértéséből jelen levelemben válaszolni. Excellenciád előtt is ismert, hogy az egyházmegyék összevonásánál, az egyház számára mindig az összeelegyített hívek örök üdvösségének szándéka volt a legfőbb és legfontosabb elv, és kell is hogy az legyen, és ebből következik, hogy gyakran helyeznek független kerületeket, vagy valamely tartomány független részeit egyetlen püspök joghatósága alá, az egész országban, a tartományban sőt még a Birodalomban is, tekintet nélkül annak a tartománynak a civil igazgatására, amelyben a hívek laknak; ez a helyzet Európa számos országában, sőt Excellenciád egyházmegyéjében is, jelesül a valpói körzetben, Alsó-Szlavóniában. A muraközi főesperességnek a szombathelyi egyházmegyébe történő betagolásából oly kevéssé látom, hogy a kiszakított hívek szempontjából jelentősebb lelki haszon származna, hogy nyilvánvalóan az ellenkezőjéről győzöm meg magam, sőt azt is bizonyítva látom, hogy az ilyen jellegű betagolás, és a zágrábi egyházmegyétől való elszakítás nem hajtható végre az ott lakó hívek biztos lelki kára nélkül; amely dologgal kapcsolatban nem akarom érvek hosszú sorát felsorakoztatni, elegendő a feledésbe nem merülő, századok óta élő gyakorlatra, a nyelvi azonosságra, a zágrábi püspöki székhellyel való könnyebb és egyszerűbb kapcsolattartásra hivatkozni. Ezzel szemben mit sem ér a váratlanul kitört és jelenleg uralkodó politikai káosz: amely még inkább arra kellene hogy irányítson minden meggondolást, hogy a nyomorúságok újabb fellángolása elháríttassék; igen okosan történt ez Horvátország egy részén, amikor a valpói körzet híveinek a politikai joghatóság által is támogatott kérése, hogy a pécsi egyházmegyéből kiválhassanak, és a diakóvári egyházmegyébe kerülhessenek [.. .]

25 Ha azonban mindez kevésbé lenne bizonyos, mégis meggátolna, hogy ebben a kérdésben bármilyen lépést vagy hűségesküt tegyek akár a katolikus egyház fejének, akár apostoli királyunknak, akár az általam megnevezett egyházmegyének. Sőt, egyházmegyém feldarabolásához, mely sem a kánoni jogból, sem apostoli királyunknak a pápával egyetértésben gyakorolt törvényes hatalmából nem következik, tiszta lelkiismerettel nem adhatom beleegyezésemet. Ehhez járul még, hogy nem tudnék egy olyan lépést megtenni, amely az ügyek mostani, igen szomorú állapotában Horvátország szerte, a lelkek legteljesebb megkeseredését eredményezné, a vallásra és a katolikus klérusra nézve pedig a legszomorúbb következményekkel járna. Ami pedig a mondott főesperességet lakó hívek lelkiismeretének összekavarodásából vett érvet illeti: bevallom, még ez sem tud hitemmel ellentétes cselekedetre rábírni, különösen mikor úgy gondolom, hogy az a bűn, amely ebben a kérdésben bármiféle erőszak és törvénytelenség következménye, sohasem fog a mondott hívek fejére szállni. Mindezt, miközben veszem magamnak a bátorságot, hogy a Excellenciádnak a mondott napon vett levelére válaszoljak, jelzem, hogy szombathelyi [püspök] testvéremnek, aki szintén igen gyakran kért leveleiben, a mai napon ugyanilyen értelemben válaszoltam. Zágráb, 1848. november 3. Maradok kiváló tisztelettel, Krisztusban testvére, Haulik György zágrábi püspök 25 Másfél sor nehezen olvasható/értelmezhető. 294