Levéltári Közlemények, 79. (2008)
Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - RING ORSOLYA: A színházak pártirányítása a Kádár-korszakban. Színházi témák az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság ülésein 197
Közlemények legfontosabb, de már nem az egyetlen eszköze volt az ideológiai befolyásolásnak, és legfőképpen már nem az egyedüli reprezentánsa az ideológiának. 2 A kultúrpolitika irányítója először Szirmai István, a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője, majd egyre inkább Aczél György lett. Aczél György az általa betöltött pozíciók (művelődésügyi miniszterhelyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának tagja, a KB kulturális ügyekért felelős titkára) és személyes adottságai révén, és mint Kádár politikai főtanácsadója az 1960-as évek közepén már szinte teljhatalommal rendelkezett a kulturális és művészeti ügyekben. 3 1958-ban az MSZMP kiadta művelődéspolitikai irányelveit, amely továbbra is a szocialista realizmust tekintette a legmodernebb és követendő művészeti alkotói módszernek, és megkívánta, hogy a művészek tartsanak kapcsolatot a néppel, ismerjék meg annak mindennapi életét. Az irányelvekben kimondták azt is, hogy ha nincs párt- és állami irányítás, akkor nincsen szocialista kultúra sem. A párt és az állami szervek közötti munkamegosztást úgy képzelték el, hogy a párt szabja meg a kulturális fejlődés fő irányvonalát, állást foglal az elviideológiai kérdésekben, valamint irányítja és ellenőrzi az állami szervek munkáját, amelyek viszont gondoskodnak az elvek gyakorlati megvalósításáról, a szervezeti feltételek biztosításáról, a rendelkezésre álló eszközök helyes felhasználásáról. 4 Az MSZMP vezető testületeinek ülései közül leggyakrabban az Agitációs és Propaganda Bizottság előtt szerepelt színházi témájú előterjesztés. Az Agitációs és Propaganda Bizottság anyagai természetesen nem az egyetlen, de biztosan az egyik legfontosabb forrásai a korabeli színházirányítás vizsgálatának. Jelen tanulmány főként terjedelmi okokból nem vállalkozik sem a KB ideológiai titkárainak, különböző osztályainak, sem pedig a művelődési, illetve kulturális minisztérium iratanyagának részletekbe menő feldolgozására, hanem elsődlegesen az Agitációs és Propaganda Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei és a hozzájuk csatolt előterjesztések, előkészítő anyagok elemzése révén vizsgálja a színházirányítási struktúrát, és bemutatja a hatalom által a színházak felé közvetített elvárásokat. A korabeli gyakorlat miatt, mely szerint kiemelt szerepe volt a szóban, négyszemközt született döntéseknek, az írásos forrásokat igyekeztem az egykori szereplők megszólaltatásával kiegészíteni, 5 de a hangsúlyt tanulmányomban a bizottság anyagainak elemzésére helyeztem. A vizsgált, viszonylag tág időintervallum oka, hogy a szakirodalomból hiányzik az Agitációs és Propaganda Bizottság színházirányításban betöltött szerepének feldolgozása. így írásomban elsősorban átfogó képet kívántam adni, felvetve a problémákat, alapot adva további, aprólékosabb és más típusú forrásokat is felvonultató elemzéseknek. 2 KALMÁR, 1998.149. 3 RÉVÉSZ, 1999. 267. 4 Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei. MSZMP hat. és dok., 1979. 305-308. 5 Ehhez elsősorban az általam Ascher Tamással, Bereczky Erzsébettel, Nagy Péterrel, Pozsgay Imrével, Székely Gáborral, Zsámbéki Gáborral készített interjúkat használtam fel. 198