Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - BALLA LORÁND: A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 171

Közlemények Összehasonlításképpen vessünk egy pillantást a Magyar Történelmi Társulat 1867. évi költségvetésére, amely ez évben 62 alapító és 551 évdíjas tagból állott. A pesti társulat 4513,9 forintos bevételeinek zömét a 2200 forintos 20 tag által befizetett alapítványok képezték, illetve a 421 tag 5 forintos járuléka, mely öszszesen 2105 forintot tett ki. Kiadásaik összege 2577,92 forint volt.

58

1871-ben „az évdíjas tagok száma pedig 800 körül állván" a bevétel összesen 4371,94 forintot tett ki. A 1871,

59 és 1872. évi

60 tagdíjak befizetéséből 1415 forintot gyűjtöttek, az alapítványok viszont 400 forintra csökkentek. A kiadások 4371,94 forintos legnagyobb összegét, 1399,3 forintot a társulat nyomdai költségekre fordította, ezenkívül nagyobb summákat képeztek a tiszti és szolgálati fizetések (910 forint) és az írói díjak (608 forint). Első pillantásra úgy tűnik, hogy a DTRT tagjai nagyobb befizetési hajlandóságot mutatnak 1874-ben, azonban a temesvári társulat következő évi költségvetéseiben nem szerepelnek a tagdíj befizetési rubrikában a hátralékok, így pedig nehéz követni ezt a folyamatot — mint láttuk, 1885-ben a tagdíjhátralékok tetemes összeget képeztek. A DTRT 1874. évi könyvelésében nem szerepelnek a személyzetre és a tisztikarra költött összegek, azonban 1888-ban, amikor a társulatnak 178 évdíjas és 64 alapító tagja volt, a személyi költségek 850 forintra rúgtak, tehát közel azonos összeget, mint az MTT 1871-ben, amelynek évdíjas tagsága több mint a négyszeresét érte el. A DTR(M)T Értesítője 1888-1891 között 400 forintba (800 korona) került, a DTT nyomdai költségei 1871-ben 1399,3 forintot tettek ki, tehát e téren a pesti egyesület jóval aktívabb működést tanúsított. Összegzés A DTRT az alapítás utáni szerényebb működésű évei után ki tudott bontakozni, be tudta tölteni regionális szerepét és be tudta tartani meghirdetett céljait. Ezáltal azon egyesületek közé tartozott, melyeknek valós tevékenysége nagymértékben egyezett az alapszabályokban meghirdetett célokkal. Presztízse nőtt azáltal, hogy több magyarországi és külföldi tag vállalta a tiszteletbeli tagságot, illetve alapító tagként szerepelt a társulat névlistáin. Nyitottságát a nyilvánosság felé bizonyítja elsősorban az 1875-1917 között kiadott Értesítő, illetve a társulati múzeum létrehozása, gyűjteményeinek nagymértékű gyarapodása és állandó kiállításainak folyamatos fejlesztése. Ki tudta alakítani kapcsolatrendszerét a magyarországi (és külföldi) azonos célú társulatokkal, illetve a temesvári kulturális-tudományos egyesületekkel, amelyekkel, ha nem is jutottak mindig közös nevezőre, nyitott közgyűlésein bizonyos szinten befolyásolni tudták a temesvári közvéleményt. A fenti eredményeket a tagság kisebb része érte el, mint láttuk, a 58 FESTY, 1868.134-135. 59 Hátralékok nélkül. 60 1872-re begyűjtött tagdíjak január 4-ig. 192