Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - BALLA LORÁND: A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 171

Közlemények kereskedő és 6 kereskedő. Tehát 1885-ben a társulati tagok egyötöde és 1910-ben pedig egyharmada tartozott valamilyen formában a társadalmi elitek közé. 1885ben a DTRMT tagságlistáján 8 gróf szerepelt, kik közül 2 már halott volt, 3 báró, közülük 1 halott volt, továbbá 1 lovag, ezenkívül 43-an viseltek doktori címet (közülük 1 elhalálozott). 1910-ben, utolsó időmetszetünkben, a névjegyzékben 5 báró szerepelt, közülük 2 elhalálozott, 2 báró és lovag, itt is l-l halott volt, ezen kívül 37 doktori cím is szerepelt, közülük hatan halottak voltak. Vizsgálatunk első három időmetszetében csupán elvétve jelölték meg az egyes tagok politikai szereplésüket, 1885-után viszont ez rendszeresen megjelenik, a tagok foglalkozása mellett, egyelőre (csupán) a tagsági lista alapján tudjuk kiszűrni, hogy milyen arányban szerepeltek a DTRMT tagjai az országos törvényhozásban vagy a helyi közigazgatásban. így 1885-ben egy működő miniszter képviseltette magát a társulat tagjai között mint tiszteletbeli tag Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter személyében és két volt miniszter: Horváth Boldizsár igazságügyi és Gorove István

46 közlekedési miniszterek, mindkettő alapító tagként. 11 országgyűlési képviselő közül az évdíjas Hertelendy József torontáli főispán és Ormós Zsigmond temesi főispán főrendiházi tagok. A 3 fő- és 1 alispán közül Ormós Zsigmond Temes megyét és Temesvárt képviselte, egyben az alapító tagokat is, az évdíjas tagokat pedig báró Radvánszky Béla, Zólyom vármegye főispánja, Nikolits Sándor, Pancsova főispánja és Tallián Béla, Nagybecskerek alispánja. Rajtuk kívül jelen volt még Lazarovits Bazil nagybirtokos és volt főispán.

47 Évdíjas tagokként szerepeltek Telbisz Károly Temesvár, Pálffy Ferenc Szeged, Barray Kajetán Fehértemplom és Kulifay Lajos Nagybecskerek polgármesterei, illetve Johann Preyer Temesvár volt polgármestere. Végül a taglistában szerepel még 6 városi képviselő is. Gorove István közlekedésügyi miniszter elhunytként szerepel az 1890-es taglistán is, 12 országgyűlési képviselőből

48 3 főrendiházi tag szerepel, a fő- és alispánok, polgármesterek és városi képviselők száma az előbbi időmetszethez képest nem változik, a városi képviselők közül azonban ketten halottként szerepelnek a listán. 1900-ban — ha a listán szereplő elhunyt tagokat nem vesszük figyelembe — a tagság politikai szerepvállalása következőképpen állt: 173 tagból 5 volt országgyűlési képviselő, közülük 1 volt főrendiházi tag; 1 alispán és 3 polgármester. 1910-re a politikában való reprezentáltság még jobban romlott: a 193 társulati tagból csupán 3 országgyűlési képviselő volt, 1 alispán és 1 polgármester. A továbbiakban érdemes megvizsgálni, hogy a gyakorlatban a társulati tagok mennyire képeztek egységes csoportot, érdekazonosságuk mennyire kötötte össze őket, kik és mennyire vállaltak szerepet a társulat működésében. Az egyesületeken belüli szocializálódás színterei legfőképpen a közgyűlések voltak, a tagok ekkor találkozhattak egymással, véleményt nyilváníthattak, itt tudták 46 Gorove István 1881-től elhunytként szerepel a névjegyzékben. 47 A névjegyzékből nem derül ki, hol volt főispán. 48 Itt Horváth Boldizsár alapító tag, volt igazságügyi miniszter országgyűlési képviselőként szerepel. 186