Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - BALLA LORÁND: A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 171

Ballá Loránd: A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat feltételezzük, hogy az innen származó tagok valamilyen formában kötődtek Temesvárhoz vagy Dél-Magyarországhoz.

42 A tagság foglalkozási struktúrája A tagok foglalkozási szerkezetének vizsgálatakor továbbra is a fenti időmetszeteket használom kilenc foglalkozási kategória létrehozásával: 1. földbirtokosok (nagybirtokosok, birtokosok, bérlők); 2. egyházi személyek (érsekek, püspökök, esperesek, főrabbik, plébánosok, lelkészek stb.); 3. értelmiségiek (egyetemi tanárok, tanárok, ügyvédek, orvosok, szerkesztők, gyógyszerészek, művészek, tanítók stb.); 4. állami alkalmazottak (miniszterek, miniszteri tanácsosok, fő- és alispánok, polgármesterek, állami tisztviselők); 5. magánalkalmazottak; 6. iparban, kereskedelemben és a pénzintézetekben tevékenykedők (itt különvettük a magánszféra felső rétegét, a tulajdonosokat és az igazgatókat); 7. magánzók (ebben a kategóriában kaptak helyet a foglalkozásnélküliek, akik vagyonukból vagy háztulajdonukból éltek); 8. véderő; 9. nyugdíjasok (az 1880-as évek végétől megnő a különböző foglalkozási szférákból kikerült nyugdíjasok száma, és emiatt végül létre kellett hoznom számukra egy külön kategóriát). A listában előforduló olyan tagok esetében, akik több foglalkozást is bejelöltek, kategorizálásunk szempontjából az első helyen szereplőt vesszük figyelembe.

43 A megalakulás évében megállapítható, hogy az alapító tagok megoszlása még vegyes, így hárman voltak birtokosok, ketten értelmiségiek, egy váltóüzleti tulajdonos (és birtokos), egy nagykereskedő, egy püspök és egy főispán. Ez a tagozódás a következő évben sem változott. 1874-ben a birtokosok száma nőtt, és ez a tendencia folytatódott a társulat egész működése alatt. 1872-ben kiugróan nagy az értelmiségiek aránya az évdíjas tagok csoportjában (46,25%), Őket követik az állami alkalmazottak 22,5%-kai és az egyháziak 18,75%-kal. 1873-ban az értelmiségiek, egyházi személyek és állami alkalmazottak száma csökken (az értelmiségieké 41,82%-ra), a birtokosok aránya viszont 3,75%-ról 7,88%-ra nő. 1874-ben az állami alkalmazottak aránya 29,27%-ra nő az értelmiségiek rovására. 1885-ben, a társulat átszerveződésének évében a földbirtokosok aránya az alapító tagok kategóriájában nem kevesebb mint 46,88%, őket követik 14,06%kal a nagypolgárság soraiból származó nagykereskedők, nagyiparosok, banktulajdonosok, illetve e vállalatok igazgatói, mögöttük pedig 10,94%-kai az egyházi személyek. 1890-ben a földbirtokosok aránya csökken 43,28%-ra, az értelmiségieké és az állami alkalmazottaké 2,99%-ra, illetve 4,4%-ra, viszont nő az iparban, kereskedelemben és hitelben tevékenykedők aránya 16,42%-ra. 1900-ban tapaszIlyen helyzetben volt pl. Johann Preyer, aki 1885-re már Ausztriába költözött, azonban a társulati tagságát megtartotta, vagy az immár Pozsonyban működő Ortvay Tivadar válaszmányi tag. Pl. kereskedő-takarékpénztári igazgató, ügyvéd-megyei ügyész stb. 183