Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - BALLA LORÁND: A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 171

Közlemények Dél-Magyarország legnagyobb városában. Az alakuló gyűlést 1872. július 25-én tartották, és ekkor a még nem jóváhagyott egyesületnek már 9 alapító és 80 rendes tagja volt. A Belügyminisztérium pedig 1872. augusztus 2-án engedélyezte a társulat létrejöttét. A DTR(M)T

3 múltjának feldolgozásával foglalkozott néhány temesvári történész, legtöbbjük — mivel a társulat által létrehozott múzeumot a mai Bánsági Múzeum elődjének tekintik — muzeológiai szempontból közelítette meg azt.

4 Hosszabb (leíró) tanulmánnyal próbálkozik Adrián Bejan és Pataky Ernő,

5 amelyben a DTR(M)T-t és a Délmagyarországi Természettörténeti Társulatot dolgozzák fel. Legátfogóbb munka a társulatról Florin Medelet és Nicoleta Torna tollából került ki,

6 melyben kronológiai sorrendben követik a társulat működését és elsősorban a muzeológiai szempontot tartják fontosnak, valamint az egyesület régészeti tevékenységét, kötetükben azonban példaként helyt kapnak a társulati pénzügyi számadások vagy a más társulatokkal való együttműködésre vonatkozó adatok is.

7 Az 1872. szeptember 7-én tartott szervező közgyűlés megválasztotta tisztikarát: Ormós Zsigmondot elnöknek; Johann Preyer volt polgármestert és Temesvár első monográfusát alelnöknek; Szentkláray Jenő főgimnáziumi filozófiatanárt és a Történelmi Adattár főszerkesztőjét titkárnak; Odor Samu megyei főszámvevőt pénztárnoknak és Vargics Imrét társulati ügyésznek. Az újonnan kinevezett egyesületi elnök ünnepélyes nyitóbeszédében következőképpen indokolta a DTRT létrejöttét: „A társasulásra s az erők egyesítésére törekvés korunk irányadó eszméi közé tartozik, mely alól a szaktudományok magukat ki nem vonhatják. [...] Honunk a kor mozgató eszméinek mindig nyitva állt; kebleinkben a haladás, az előretörekvés vágya mindenkor hatalmas volt, és következésképp a szaktudományok társulati úton művelésének és általánosításának hatalmas szelleme ná3 A DTR(M)T rövidítés jelöli a társulat mindkét szakaszát. 4 MEDELET, 1992; TOMA, 1996. 5 BEJAN-PATAKY, 1995. 6 MEDELET-TOMA, 1997. 7 Mindegyik felsorolt szerző esetében találhatunk kisebb-nagyobb pontatlanságokat, amelyek egyrészt a magyar nyelv és történelem részleges ismeretei miatt adódnak, másrészt pedig egyes Magyarországra utaló tények elhallgatása vagy megváltoztatása miatt. A legsúlyosabb a társulat nevének megváltoztatása Délmagyarországi társulatról Bánsági társulatra. A társulat múzeumát mai nevével használják — Bánsági Múzeum —, számos helyen a társulattól független intézményként kezelve azt, tudomásom szerint azonban 1919 előtt nem jött létre ilyen nevű intézmény. Bejan egyszerűen kihagyja a Délmagyarországi elnevezést a társulat nevéből. Szintén ő 1995-ben még szükségesnek tartja az 1989 előtti román történetírásban általánossá vált gyakorlat alkalmazását, azaz hangsúlyozza a nemzetiségiek minden szinten történő elnyomását. Erre alapozza állítását, miszerint a társulat tagjainak előadásaiban nem kapott kellő hangsúlyt a románok, németek, szerbek, bolgárok szerepe a Bánság történelmében, elfedve (vagy nem ismerve) a társulat Értesítőjében megjelentett tanulmányokat a fenti nemzetiségiekről. Igaz, itt a hangsúly a németekre esett. Végül nem tudom nem észrevenni Florin Medelet és Nicoleta Toma kötetében, hogy 1872-ben (tehát még a városegyesítés előtt) Pest-Budát Budapestnek nevezik. 172