Levéltári Közlemények, 79. (2008)
Levéltári Közlemények, 79. (2008) - BERKES JÓZSEF-GARADNAI ZOLTÁN-VISZKET ZOLTÁN: A „mormon" mikrofilmezés története a Magyar Országos Levéltár filmtárában, 1956-1963 5
A „mormon" mikrofilmezés története Mivel ez 1851 júliusában történt, természetesen az anyakönyvezés hivatalos nyelvezete a német volt. 12 évre rá, az 1863. évi helytartótanácsi rendelet szerint az anyakönyvezés nyelvezete a németen kívül lehet az országban használatos nyelvek egyike. Az állam érdeklődése, majd későbbi befolyása az egyházi anyakönyvekre, azok törvényekkel való szabályozása azonban nem érintette az anyakönyvek tulajdonjogát és egyházi jellegét. Az egyház pedig hajlandóságot mutatott arra, hogy együttműködve a világi hatalommal, az anyakönyveket úgy vezesse, hogy azok megfeleljenek az állami céloknak is. Bár az államnak az anyakönyvekre nézve önkényesen nem volt intézkedési joga, hanem csakis a püspök beleegyezésével, 16 lévén ezek az egyház tulajdonát képezik, mégis ez ügyben az ő (püspök) meghallgatása nélkül alkotott állami rendeleteket is készségesen és következesen végrehajtották, amíg azok elvben nem ütköztek az egyház törvényeivel és szabályaival. Sajnos, az állami hatóságok gyakran megsértették az anyakönyvek egyházi tulajdonjogát: pl. már 1810-ben a francia uralom alatt lévő német részeken elrendelték az anyakönyvek beszolgáltatását a polgári hatóságok részére. A porosz állam területén az 1873. évi rendelet bizonyos feltételeket szabott az egyházi hivatalok betöltéséhez, és ha a püspök nem alkalmazkodott ezekhez, büntetés alá esett, az általa kinevezett papoktól pedig megvonták az anyakönyvvezetés jogát stb. Ausztriában az akkori belügyminiszter, Giskra az 1868. július l-jén kelt rendelettel az egyházi anyakönyveket állami tulajdonnak tekintette, a plébánosokat pedig állami hivatalnokként kezelte és kötelezte őket a polgári házasságok bejegyzésére az egyházi anyakönyvekbe. Nemkülönben kötelesek voltak regisztrálni a polgári bíróságok előtt kimondott válásokat és a házastárs holttá nyilvánítását. Sok lelkész ezt az utasítást megtagadta, mire az állami hatóságok kirendelték a császári és királyi kerületi kapitányt, hogy az jegyezze be a civil házasságokat. Ilyen és a fentiekhez hasonló tulajdonjogi viták, a tulajdonjog megsértése, valamint annak önkényes értelmezése, érvényesítése és alkalmazása az állam részéről Magyarországon nem ismeretes. Itt az állami hatóságok elismerték az egyház tulajdonjogát a saját maga által felfektetett anyakönyvek felett. 17 Igaz, törvényi rendeletekkel szabályozták és egységesítették az anyakönyveket, de az egyház eleget tudott tenni ezeknek a rendeleteknek, anélkül hogy saját érdekei és elvei csorbát szenvedtek volna. A rendeleteket soha nem az anyakönyvvezetőhöz (lelkészhez) intézték, hanem az egyházi főhatóságokhoz (püspökség), aki aztán a megkeresésnek helyt adott vagy sem. A lelkészeket a rendelet mindaddig nem kötelezte, amíg a püspök nem hagyta meg nekik, hogy járjanak el az állami rendelet szerint. 16 ASCHENBRIER, 1890. 39. „Jedoch karín der Staat nicht willkührlich hier andern und vorschreiben, jedoch nur im Einverstandnisse mit dem Bischof." SCHULTE, 1856. 719. 17 Ez a megállapítás az állami anyakönyvezés bevezetése előtti állapotra (1895) érvényes. 11
