Levéltári Közlemények, 78. (2007)
Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - IN MEMORIAM - Tringli István: Kubinyi András (1929–2007) / 311–314. o.
In memóriám tatócsoport folytatta a történeti bibliográfia immár harmadik sorozatának előkészítő munkálatait. Ennek általános bibliográfiai része 2000-ben, a Magyar Országos Levéltár anyagát ismertető kötete 2003-ban jelent meg alapvetően frissített és kiegészített formában. A folytatást — a történeti Magyarország vármegyei levéltárait áttekintő kötet megjelenését, a városi és községi levéltári anyagot ismertető munka befejezését — azonban sajnos nem érhette meg. Kéziratban, csonkán marad a szívéhez közelálló és általa előkészített Jagelló-kori bibliográfia is. Elment, de szigorú tekintete a visszafordíthatatlanságból is követ bennünket és figyeli méltóak maradunk-e ahhoz, amihez példát adott nekünk. Gecsényi Lajos KUBINYI ANDRÁS (1929-2007) 2007. november 9-én meghalt Kubinyi András akadémikus, a magyar középkor kutatója. Budapesten született, itt nevelkedett, a várost csak néhányszor hagyta el hosszabb időre, minden alkalommal kényszerből: gyermekfejjel az ostrom elől menekülve és fiatalemberként első munkahelyei miatt. Gimnáziumi érdeklődését és családi indíttatását követve a budapesti bölcsészkarra iratkozott be, latintörténelem szakra. Egyetemi évei egybeestek a kulturális fordulat időszakával; ezekben az esztendőkben nemcsak az egyetem neve változott meg, hanem az oktatás is, a változások pedig az ő életére is kihatottak. 1947-ben bejáróként felvették az Eötvös Kollégiumba, amitől azonban egy év múlva, az elitképző politikai átalakítása után, csendben megvált, diplomát pedig történelem-levéltár szakon kapott. A tervszerű tudományirányítás azonban hamar felfedezte Kubinyi tehetségét, egyetemistaként két, akkor induló történész munkacsoport munkáiba is bevonták, részt vett Györffy György Árpád-kori történeti földrajzának és Székely György 14. századi parasztság történetét feldolgozó tanulmánykötetének munkálataiban. Mindkét helyen forrásfeltárás és levéltári kutatómunka volt a feladata, ekkor dőlt el végleg, hogy hátralevő életében középkorral foglalkozik majd. A kor szokása szerint első munkahelyét nem maga választotta meg, hanem a kulturális igazgatás által kijelölt helyen kezdett el dolgozni. Az egyetem által készített jellemzésben elismerték ugyan felkészültségét és képességeit, polgári származására hivatkozva azonban a legkövetkezetesebben elutasították azt, hogy tanítson, a folyamatos felügyelet mellett végzett levéltári munkára azonban alkalmasnak találták. Sajátos módon azonban nem az egyetem által javasolt helyen, hanem egy békéscsabai általános iskolában kezdte munkáját, ahol az 1951-1952. évi tanévben tanított. Innen helyezték át Miskolcra, az ottan állami levéltárba, ahol 1954-ig dolgozott. Feladata a kor szokásos levéltári munkája volt: elsősorban az iratselejtezés felügyelete és némi rendezés. Ekkor jelentek 311