Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Dominkovits Péter: Egy soproni kereskedő hódoltsági üzleti kapcsolatai, 1559–1606 / 253–294. o.

Dominkovits Péter: Schwartz János soproni süvegjártó levelezése együttműködésben történt, de ő a kereskedést a légrádi Mihály deák „eltűnése" (halála?) után is folytatta. Tapolczay Szombathely szabadalmas püspöki mezőváros elitjébe tartozott. Pontosan meg nem nevezett hűséges szolgálataiért 1601. január 25-i dátummal Rudolf király nemességet adományozott néki; armálisát Vas vármegyében 1604ben hirdették ki.

42 Nevét folyamatosan a mezővárosi belső tanács tagjai között találjuk; az 1613-1614. és 1614-1615. években, majd egy évtized múlva, 16241625. során a városbírói hivatalt is viselte.

43 Egy 1607 júniusában kelt jegyzőkönyvi bejegyzés szerint mind a városnál, mind a vasvári társaskáptalannál is jegyzői feladatokat látott el.

44 Miképpen azt több városi per tanúsítja: ő e kapcsolaton kívül „egyedül", illetve több más szombathelyivel alkalmi társulásokat alkotva a legkülönfélébb fogyasztási cikkekkel folyamatosan kereskedett. Ahogy az ugyancsak a kisvárosi elitbe tartozó Szele Mihály ellene folytatott peréből kitűnik, több más szombathelyihez hasonlóan ő is megfordult a Duna-medence nagy emporiuma, Bécs piacain. A vád szerint Szele még 1604 karácsonya táján Bécsbe menet öt tung mézet hagyott a Sopron vármegyei Kőhalmon (ma: Steinberg, A). Tapolczay — aki minden bizonnyal üzleti kapcsolatban állt ekkor vele — 1605. virágvasárnap (április 11.) táján odament, és szekeret fogadva a mézet Bécsbe vitte, ott eladta. így ötven forint kárt okozott néki.

45 Nemcsak az itteni dokumentumok igazolják, de a szombathelyi peres iratanyagból is úgy tűnik, az 1605. évi háborús év békésebb szakaszaiban Tapolczay több kereskedelmi utat is lebonyolított. Egy két évvel későbbi vallomás szerint: 1605. augusztus 13-án ugyanis egy Szabó László nevű kereskedő társával a királyhű Batthyány (II.) Ferenc hatalmába került sümegi várba mentek, Egerváry Ferenctől és Milos vajdától szállást, rakományuknak helyet kértek.

46 Tapolczay vagyoni helyzetéről jelenleg sajnos pontos adatsorok nincsenek; végrendelete, vagyonleltára valószínűsíthetően nem maradt fenn. Esetében az 1620. évi házadóösszeírás sem nyújt biztos támpontot, mert vezetéknév nélkül több Pál deák szerepel a conscriptióban.

47 A fennmaradt részadatok arra utalnak, hogy jelentős állatállománnyal (igaerővel) rendelkezhetett: 1607 augusztusában nyolc ökrét hajtották el a püspöki uradalomtól általa bérelt, a szombathelyi várhoz tartozó Sorokról.

48 Nevével mind a kisebb kölcsönöket felvevő, mind az azokat folyósító személyek között találkozhatunk,

49 miképpen a birtokait 42 VaML VKHLt Fv. Jkv. 22. köt., 1609. No. 363., fol. 293v-295r. 43 HORVÁTH, 1993. 230-231. 44 BENCZIK-DOMINKOVITS, 1993. Nr. 109. Ez valószínű eseti feladatvállalás lehetett, őt nem választották meg sem Szombathely jegyzői tisztére, sem a káptalannál nem látott el huzamosabb ideig ilyen feladatot. L.: HORVÁTH, 1993. 234-235. 45 DOMINKOVITS, 1994. Nr. 589. (1611. márc. 18.) A térség mézkereskedelmére: SZENDE, 1998. 46 BENCZIK-DOMINKOVITS, 1993. Nr. 121. (1607. szept. 21.) 47 VaML SzVLt „Anno 162012 die January vetetek feol mínde[n] fertalra d. 25. Judex Petrus Barbel." 48 BENCZIK-DOMINKOVITS, 1993. Nr. 192-193. 49 Pl. 1606 körül 100 forintot kölcsönzött Barbély Péternek, miközben a megelőző évben ő Szele Mihály tói vett fel 50 forintot. BENCZIK-DOMINKOVITS, 1993. Nr. 275., 290. 261