Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények 3-án a következő elemzést adta: „A Forradalmi Tanácshoz mint általában emigráns szervezethez fűzött remények nem váltak valóra, miután az Amerikában élő régi emigráció, amely a Free Europe Inc. járószalagján van vezetve, mindent elkövet, hogy a FT-ben érdekelt eszmetársait arra a vonalra húzzák, amelyen ők állanak. Bár érzik, hogy az a vonal el van kompromittálva, mégsem félreállással vonják le a tanulságot, hanem az újonnan jöttékkel kívánják magukat álcázni és szolgálatképessé tenni. Ez a tendencia megosztja az erőket a FT-ben és nem folyik úgy a munka az emigrációs feladatok elvégzésére, mint az kívánatos volna." Elhúzódó viták, tárgyalások sorozata kezdődött, hogy az MFT-SZMNK egyesüljön a MNB-vel. Kiss megkezdte egy olyan új testület szervezését, amelynek keretein belül összehozhatta a régi és az új emigrációt. Ezzel azonban megkezdődött az MFT leválasztása a Kéthly Anna és Szélig Imre vezette MSZDP-ről. Mivel az MFT-SZMNK európai központja nem jött létre, az emigráció adminisztratív és politikai centruma az amerikaiak közvetlen felügyelete és ellenőrzése alatt működő Kiss és az általa vezetett New York-i titkárság kezébe csúszott át. Az illetékes amerikai kormányzati hivatalok közvetlen fennhatósága és ellenőrzése alatt Kiss megkezdte a Kormányképviselet titkárságának szervezését. Makacsságának és elszántságának köszönhetően májusra sikerült eredményeket felmutatnia. Az emigrációs munka létét az anyagi feltételek biztosítása határozta meg. így volt ez a Kormányképviselet esetében is. Az elapadó amerikai anyagi források hátterében Szélig politikai okokat látott, és joggal elégedetlenkedett. „Persze az alakuláshoz pénz is, sőt elsősorban pénz kell. Az a huzavona, amely az amerikai politikában észlelhető, kihat az emigrációs szervezetek kezelésére is. A Free Europe Comittee, amely milliókat invesztált a Magyar Nemzeti Bizottmány és hasonló más nemzetiségű emigráns szervezetekbe, válaszúton áll. Támogatja-e változatlanul ezeket a szervezeteket, amelyek — különös hangsúllyal a magyar forradalmi eseményekre — kétségtelenül a régi rend visszaállítását célozták, tehát reakciósak voltak és maradtak, avagy megszívleli a magyar tanulságokat és kiáll egy vitathatatlanul demokratikus megoldás mellé, amely tudomásul veszi a létrehozott társadalmi reformokat, forradalmi vívmányokat. Az amerikai politika elvi ellentmondásokban leledzik. Amíg egyik oldalon meghirdeti a crusade-t a kommunizmus ellen, addig anyagiakkal hajlandó támogatni azt a fajta kommunizmust, amely a szovjet mindenhatóság ellen van. De ugyanakkor, amikor hajlandó elmenni a renegát kommunizmus támogatásáig, makacsul finanszírozza a régi rend csökevényeit, a reakciót. Magyarul szólva a helyzet az, hogy minden erőt hajlandó támogatni, amely a Szovjetet mint nagyhatalmat gyöngíti. De ennek a politikának nincs semmi köze a demokráciához, mert sikere esetén — akár a reakciót, akár a nemzeti kommunizmust vesszük tekintetbe — nem szolgál a demokrácia installálására. A magyar események viszont megmutatták, hogy a nép sem a reakciót, sem a nemzeti kommunizmust nem akarja, hanem akarja a demokráciát. Itt az ütközőpont, és mi nemcsak a szovjet gyöngítését célzó eddigi amerikai politika folytatását várjuk, hanem olyan politikát, amely a demokráciát, a népek vágyát és követelését is szolgálja. Vagyis le kell 198