Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények elleni akciókkal, propaganda- és politikai támadásokkal. Az ÖB jelentésének közzététele, június vége óta a KÜM és az ENSZ-misszió, illetve a követség kiemelten kezelte a jelentés cáfolatára irányuló munkát, terjedelmes memorandumokat, összeállításokat készített és terjesztett a különböző fórumokon, csatornákon keresztül. Tiltakozott a jelentés napirendre tűzése és a magyarkérdés vitája ellen. Terjedelmes ellenmemorandumban igyekezett cáfolni a jelentés valóságtartalmát és történelmi igazságát, kifejtve, hogy a nyugati országok és mindenekelőtt az Egyesült Államok által pénzelt imperialista erők és szervezetek elsődleges szerepet játszottak a magyar események előkészítésében.

88 A többkötetes ún. Fehér Könyvet terjesztették az ENSZ-delegátusok körében, sajtókonferenciákon szálltak vitába az ÖB jelentésével. A jelentés-ellenjelentés harc kiéleződött és hangulatilag előkészítette az ENSZ XII. közgyűlését, amelyen napirendre tűzték az ÖB jelentését, kiegészítve az azóta lezajlott honi események listájával. A jelentés belpolitikai visszhangjaként nyílt támadás indult meg Kéthly Anna ellen. A Magyarország 1957. május 15-én egy terjedelmes cikket közölt, amelyet a BM elhárítás illetékes osztálya állíttatott össze Kende Istvánnal, az ismert ultrabalos, szociáldemokrata-ellenes politikussal, aki személyesen is ismerte az 1945 utáni politikai életből Kéthly Annát. A Harcom a magyar szabadságért c. cikk primitívnek nevezhető, különböző helyekről kiragadott idézetekkel agyontűzdelt, az 1950-es évek elejére jellemző szociáldemokrata-ellenes rágalmakkal teli pamflet volt, amely Kéthly Anna „leleplezését" célozta. A szerző kétségbevonta a politikusnő 35 éves szocialista múltját és a munkásmozgalom, a nép, az ország ellenségeként aposztrofálta őt. Ma már nehéz, sőt lehetetlen felmérni, volt-e hatása ennek a „leleplezésnek". Jellemző, hogy a terjedelmesebb, kb. húszoldalas külföldi terjesztésre készült összeállítást a BM illetékesei visszavonták, mert feltehetően felismerték, hogy ellenkező hatást érhetnek el vele. Az ÖB munkájának és jelentésének a körülötte fellángoló vitán kívül nem volt a Kádár-kormányt bármiben is korlátozó hatása. Az ENSZ-határozatok teljesítésére sem tudták rákényszeríteni Magyarországot. A Bizottság ugyan folytatta tevékenységét, mégis sokak szerint ennek nem volt semmi jelentősége. Úgy ítélték meg, hogy az ENSZ döntése az ÖB-ről már jelezte, hogy semmiféle operatív lépésre, ENSZ-beavatkozásra, ENSZ-rendőrség küldésére a magyarok nem számíthatnak. Akadtak nem is kevesen, akik állították: az ÖB létrehozása egyenlő volt a magyarügy elnapolásával, csupán propagandacélokra való felhasználásával. Kéthlynek, az MSZDPe vezetőinek, az '56-soknak azt is észre kellett venniük, hogy a magyarügy iránti érdeklődés a propagandaháború ellenére csökkenőben van, aminek jelei már tavasztól mutatkoztak. így volt értékelhető pl. az 88 UNA DAG-1/1.1.1.3. Box 16. 1957. augusztus 15. és az ENSZ XII. közgyűlés elé került jelentés cáfolata. 1957. november 11.; MOL XIX-J-1-j Nk-i. 218/26/h/003929-1957. 190