Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért Ezekkel a válogatási szempontokkal a szociáldemokrata emigráció tagjai messzemenően egyetértettek. Meghallgatása után Kéthly Anna is bekapcsolódott a válogatási munkába, legfontosabb feladatnak tartotta a tanúk ellenőrzött kiválasztását. Emellett türelmetlenül várta a jelentést. Ezért február elején úgy döntött, még egy ideig New Yorkban marad.

79 Ezért a személyek kiválasztásán túl a jelentés elkészítését azzal is segítette, hogy különböző helyekről, személyektől kért és kapott adatokat az EB számára. Széles körű levelezése bizonyítja, hogy ő és hívei sokat segítettek az európai tanúk kiválasztásában. Ebben a bécsi szociáldemokratákra, elsősorban Herczog Károlyra számíthatott Kéthly és az MSZDPe, amelynek vezetői közül többen is vállalták a meghallgatást. Az információkat Kéthlyn, Széligen keresztül az ÖB hamarosan megkapta.

80 Kéthly közölte Herczoggal, hogy az ÖB-nek „az a kívánsága, hogy ne csak a tanúságtétel anyagáról, hanem a tanúk személyéről is adjanak egy kis összefoglalást. Ezért kérem, ha jegyzőkönyvet vesz fel, a tanú rövid életrajzát is közölje, hogy azt beadhassam". Közben a következők iratkoztak fel tanúnak: Lengyel Antal, Schwarz Mihály, Szenthay Pál, Garamvölgyi László és Lászlóné, Marton Erzsébet, Gorza Sándor. William Jordánnak, a különbizottság titkárának Király Béla adta meg Potoczky Mária ausztriai címét. A titkár február l-jén levélben kérte fel őt arra, hogy tegyen vallomást. Potoczky azonnal megküldte a kitöltött angol nyelvű kérdőívet, személyi adataival és véleményével együtt.

81 Az MSZDPe vezetőinek közreműködésével sikerült kiválogatni a meghallgatott 111 tanú mintegy 25-30%-át. Többszörös szűrőn mentek át a szerencsés kiválasztottak, és kerültek az ÖB elé. Zömmel a régi és az új emigránsok politikai elitjéhez tartoztak, elkötelezett antikommunisták, szovjet- és szocialistaellenesek, a szabad világ feltétlen hívei voltak. A vallomások ezért nem okoztak sok gondot, bár mégis akadt egy-két olyan tanú, akik az elvárttól kissé eltérően tanúskodtak. A személyes meghallgatásokat egészítették ki a több országban gyűjtött írásos beszámolók, a különböző emigráns szervezetek által megszólaltatott menekültek vallomásáról felvett jegyzökönyvek is. A szociáldemokraták részvételét ebben a munkában Kéthly azért tartotta rendkívül fontosnak, mert biztosítani akarta, hogy a bizottság elé kerülő tanúk politikailag az ő szemléletüket, törekvésüket jutassák érvényre. Tudott arról, hogy az emigráció jobb- és szélsőjobboldalán is toborozzák a tanúkat. „A bizottság előreláthatólag néhány hét múlva Európába teszi át a kihallgatások helyét, és jó volna, ha addigra néhány bécsi és svájci tanút tudnánk rendelkezésükre bocsátani. Úgy a Nemzeti Bizottmány, mint a Szabad Európa és a katolikus szervezetek nagyon fürgék a saját embereik előállításában. Ezek legtöbbje arról vall, hogy a forradalom ezeknek az ellenforradalmi szervezeteknek és intézmé79 Kéthly Anna levele Herczog Károlyhoz [Oroszlán Pálhoz]. 1957. február 9. 80 Kéthly Anna levele Herczog Károlyhoz [Oroszlán Pálhoz]. 1957. február 12. 81 William Jordán angol nyelvű kérdőíve (1957. február 1.) és Potoczky Mária angol nyelvű válaszai a kérdőívre (1957. február 12.). Potoczky Máriától kapott hiteles másolat. 187