Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények nak továbbfejlesztését tűzte ki célul, és semmilyen tekintetben sem ment 1945 elé." A dokumentum deklarálta, hogy a „magyar nép felkelése [...] forradalom volt."

44 A politikai határozat foglalkozott a magyar népnek nyújtandó nyugati segítséggel, amelyben a rádiót és a sajtót tekintették a legfontosabbnak. A két szerv vezetése — a dokumentum szerint — „olyan emberek kezében legyen, akik jól ismerik és megértik a magyarországi helyzetet, és teljes lélekkel részt vesznek abban a küzdelemben, amelyet a magyar nép szabadságáért vív." A tájékoztatás legyen az igazságnak megfelelő, tárgyilagos és gyors. „Munkája legyen a felvilágosítás és nem az izgatás." Ez kritikája volt a SZER októberi-novemberi politikájának, amit a kongresszus egy külön dokumentumban is elítélt. A Forradalmi Tanács külpolitikai céljául az egypártrendszer felszámolását és szovjet szövetségből való kiszakadást jelölte meg. Arra törekszik az MFT, hogy „az ország minél előbb elérje függetlenségét, önrendelkezési jogát és semlegességét [...]. A magyar nép békében és barátságban akar élni minden néppel, és így a Szovjetunió népeivel is." — olvasható a határozatban. A béke és barátság alapja azonban csak az egyenjogúság lehet. A Tanács — tervei szerint — az egész világra kiterjedően mozgósítja az illetékeseket a magyarügy mellett, az ENSZhatározatok érvényre juttatása érdekében. A Tanács szervezeti felépítéséről

45 szóló határozat körülírta a szervezet célját, vezetőinek és vezető testületeinek jog- és hatáskörét. Az értekezlet elfogadta, hogy az emigráns csúcsszerv hivatalos neve Magyar Forradalmi Tanács (MFT) legyen. Feladatául tűzték ki: „az odahaza tovább küzdő magyar nép képviseletét" külföldön. Programját lakonikusan a következőkben rögzítették: „az október 23-i forradalom követelései." A Tanács tagjait „a nemzet demokratikus forradalmában és szabadságharcában részt vett organizációk és pártok képviselői, az illető szervezetek és pártok megbízása alapján" alkotják. Létszámának felső határát száz főben korlátozták. A megalakítandó igazoló és összeférhetetlenségi bizottságot utasították, hogy a delegáló szervezetek és a részt vevő egyének „tagsági jogosultságát vizsgálja felül", és az eredményről három hónapon belül tegyen jelentést az intézőbizottságnak. Az MFT politikai bizottsága jelölése alapján elnöknek Kéthly Annát, a Nagy Imre-kormány egyetlen szabad földön élő államminiszterét, első alelnöknek Kővágó Józsefet, Budapest polgármesterét, második alelnöknek Király Béla vezérőrnagyot, Budapest katonai parancsnokát, a nemzetőrség főparancsnokát, a forradalmi karhatalmi bizottság elnökét választották meg.

46 Ők hárman alkották az elnökséget. Az operatív vezető testület tagja és egyben főtitkára Király Béla, főtitkárhelyettese: Raksányi Árpád (régi emigráns) és Benjámin Olivér 44 A hiteles dokumentumot Király Béla, 1994. április 8-án juttatta el hozzám, több más fontos irattal együtt. Segítségéért ezúton mondok köszönetet. 45 KIRÁLY-BALOGH-VITEK, 2003.94-96. 4fi Uo. 90. 172