Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Közlemények A másik, valószínűleg a döntő „tartalék" az uralkodó hitelképessége volt. A Habsburg uralkodók, szemben spanyolországi rokonaikkal, a vizsgált korszakban egyszer sem jelentettek államcsődöt,

103 országaik jövedelmei vagy éppen a birodalmi segélypénzek pedig továbbra is olyan anyagi garanciát jelentettek, amelyre lehetett hitelt felvenni.

104 Mint azt az 1570. évi magyarországi hadi fizetőmester bevételeinek vizsgálata is bizonyítja, a tizenötéves háború előtt a hadi költségek legalább negyedét hitelekből biztosították.

105 Talán nem alaptalan az a felvetés, miszerint a „hosszú háborút" többek között az udvari fizetőmester és a birodalmi fillérmester — gondoljunk Zakariás Geizkofler jobban,

106 illetve Unterholtzer kevésbé ismert szerepére — kapcsolatain keresztül, részben a magyarországi réz- és marhakereskedelemben érdekelt dél-német és bécsi kereskedőtársaságoktól, vállalkozóktól vagy éppen az osztrák rendektől, arisztokratáktól, különösen a főbb kormányzati pozíciókat betöltőktől felhajtott hitelekkel finanszírozták.

107 A hitelfelvételek nagyságrendjéről képet nyerhetünk azon adat által, miszerint csak a hosszú háború alatt 22 millió rFt-ot kellett hitelként felvenni, amelynek következtében II. Rudolf uralkodása végére kb. 30 milliós hitelállományt halmozott fel.

108 A Habsburg Monarchia mégsem jelentett államcsődöt. A kutatás további feladata, hogy ezt a hitelezői kört és annak háborús finanszírozási szerepét, a hitelfelvételi és szanálási rendszert jobban megvilágítsa. ezer rFt-ot fizetett le az udvari pénztárba, igaz, a befizetések zömmel az 1600 és 1604 közötti időszakra estek, amikor is 943 636 rFt befizetésére került sor. Ez az összeg az 1601-1604 közötti időszak udvari pénztári összbevételének 16%-át tette ki. RAUSCHER, 2004. 390-391.; RAUSCHER, Mj. a. 102 A tizenötéves háború időszakában a külföldi államok által felajánlott segély és a kiállított csapatok értékét Spanyolország esetében 3,75 millió rFt-ra, a pápai udvarét 2,85 millióra, míg az itáliai államok, főként Firenze hozzájárulását 500 ezer Ft-ra teszik. WlNKELBAUER, 2004. Teil 1. 482. 1600 és 1604 között az udvari pénztárba befolyt spanyol segély összege ugyanakkor 522 ezer rFt-ot tett ki. RAUSCHER, Mj. a. 103 Spanyolország 1557-ben, 1575-ben, 1596-ban, 1607-ben, 1627-ben, 1647-ben és 1666-ban is államcsődöt jelentett. GARCÍA DE CORTÁZAR-GONZÁLEZ VESGA, 2005. 209-213.; BRAUDEL, 1996. II. köt. 553-558., 575-579. A hitel-visszafizetések felfüggesztését megtette Franciaország is 1558-ban és Portugália 1560-ban. HlLDEBRANDT, 2003. 237. 104 A Habsburgok osztrák ágának hitelpolitikájára és a hitelezői körére összefoglalóan 1. PlCKL, 1988; RAUSCHER, 2004. 343-354.; HlLDEBRANDT, 2003; WlNKELBAUER, 2004. Teil I. 515-522. A magyarországi jövedelmekre felvett hitelekre 1. KENYERES, 2003/b. 100-101. W5L. 7. táblázat. 106 MÜLLER, 1900.; MÜLLER, 1938.31-49. 107 Az udvari pénztár 1600 és 1604 közötti hitelezőire általában 1. RAUSCHER, Mj. a. Egyedül Lazarus Henckel bécsi nagykereskedő több mint egy milliót hitelezett Rudolfnak (PlCKL, 1988. 383.), míg pl. Modehai Meisl prágai zsidó 341 ezer rFt-ot kölcsönzött 1597-1600 között. HÖDL-STAUDINGER, 2003. 252-257. Magyar arisztokraták is hiteleztek, így Illésházy István (pl. 40 ezer Ft a bányavidéki végek fizetésére 1599 márciusában, ÖStA HKA HFU RN 65. Konv. 1599. fol. 161., 166., 218-219.) vagy Pálffy Miklós (pl. 20 ezer Ft-os hitel az esztergomi katonaság ellátására, uo. RN 67. Konv. 1600. Jan. fol. 83-84.). ™

s PlCKL, 1988. 383. és RAUSCHER, Mj. a. 124