Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Közlemények szer Felső-Magyarországon 1598 után már érzékeny hiányokkal küszködött és csak az elvileg nem erre rendszeresített más befizetésekkel lehetett egyensúlyba hozni. A számadásokban feltüntetett elvileg jelentős (550 000 és 1,2 millió közötti) bruttó bevételek mögött tehát lényegesen kisebb (230 000 és fél millió közötti) nettó bevételek, évről évre apadó források és ezzel párhuzamosan egyre növekvő kiadási tételek húzódtak meg. Nem véletlen, hogy Unterholtzernek már 1599től feladatává tették, hogy onnan szerezzen pénzt a felső-magyarországi, majd 1599-1600-tól az erdélyi katonai költségekre, ahonnan csak tud. Erre leginkább a felső-magyarországi kamarai uradalmak eladásából nyílt lehetőség, amelyben a hadi fizetőmesternek, a Szepesi Kamara hatáskörén is túlnyúlóan meghatározó szerepe lett.

75 Unterholtzer egyébként nem csupán a felső-magyarországi, majd erdélyi költségek előteremtésében játszott kiemelkedő szerepet a tizenötéves háború hadsereg-finanszírozása kapcsán. 1600 őszétől ugyanis egyúttal udvari fizetőmesterré nevezték ki és egy jó fél évig párhuzamosan látta el a két tisztséget.

76 Ez a tény egyúttal magyarázattal szolgálhat arra, hogy 1600 őszén, majd 1601 január-februárjában miért utalt át az udvari pénztár viszonylag jelentős támogatást Felső-Magyarországra: Unterholtzernek mint az udvari fizetőmesteri poszt várományosának majd betöltőjének nem lehetett nehéz elintéznie a felsőmagyarországi átutalás uralkodó általi engedélyezését.

77 Az sem lehet véletlen tehát, hogy éppen 1601-től nőtt meg ugrásszerűen az udvari pénztár hadi kiadásainak összege és miért pont 1605-ig tartott az udvari pénztár hadseregfinanszírozási kulcsszerepe:

78 az udvari pénztár élén ebben az időszakban Unterholtzer személyében egy, a hadsereg-finanszírozásban jártas, az udvar által megbízhatónak tartott személy állt, aki képes volt az átlagosan évi egy millió rFt-os hadi kifizetések lebonyolítására is. Unterholtzer esete azt bizonyítja, hogy kivételes helyzetekben, mint pl. a tizenötéves háború idején, a monarchia elvileg rögzült katonai finanszírozási rendszere könnyen átalakulhatott. Nem tévedünk nagyot azonban, ha úgy véljük, hogy az udvari pénztárnak a katonai finanszírozásban történő hirtelen előtérbe kerülése nagymértékben Unterholtzer személyének, semmint egy koncepciózus pénzügy-igazgatási átalakításnak volt köszönhető, ezt bizonyítják az udvari pénztár hadsereg-finanszírozási szerepének 17. századi visszaesése kapcsán fentebb már közölt adatok is.

79 Ugyanakkor 75 KENYERES, Mj. a. 76 Uo. 77 A több mint 73 000 rFt-os támogatásból 38 896 rFt-ot még Hans Riedtman udvari fizetőmester utalt át, azonban a fennmaradó 34 572 rFt-ot már maga Unterholtzer mint udvari fizetőmester utalta át a felső-magyarországi hadi fizetőmesternek, azaz Hans Unterholtzernek! DAW HK Rechnungsbücher Unterholtzer 1600. évi főszámadás. fol. 5. Ezeket a kifizetéseket az udvari pénztár 1601-re, tehát Unterholtzer, és nem elődje, Riedtman hivatali idejére vette be számadásába, ami szintén arra vall, hogy Unterholtzerhez köthető az átutalások megszervezése. 78 Vö.: 1. táblázat. 79 L. 48. Íj. 116