Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai gyarországi végvidék 1 millió rFt körüli zsoldjának.

47 Amennyiben feltételezzük, hogy az 1602. évi végvárizsold-adatok nagyságrendileg nem változtak 16041605-re, akkor ezekben az években kifizetett összegek (1,3 millió és 2,3 millió rFt) nemcsak hogy fedezték a teljes végvári katonaság költségeit, hanem, főként 1605-ben, lényegesen meg is haladták. Ebben az öt évben az udvari pénztár kiadásainak átlagosan közel a kétharmadát (63,8%) katonai költségekre fordították, ami az egész 17. század során példátlanul magas arányt képvisel: a 30 éves háború kezdeti és befejező szakaszában a katonai kiadások aránya lényegesen kisebb volt: 1620-1624 között 16,4%, 1640-1644 között pedig 17,9%-os volt és az egész 17. században egyszer sem haladta meg a 30%-ot. Az arány csökkenésén túl a hadi pénztárnak kifizetett összegek volumene is lényegesen visszaesett, az 1601 és 1605 közötti átlagosan 1 millió rFt-ról 1620-1624-ben évi 124 384 rFt-ra, 1640-1644-ben pedig 236189 rFt-ra.

48 Az udvari pénztár tehát a tizenötéves háború utolsó harmadában újból kulcspozícióba került a hadsereg-finanszírozás területén, mégpedig olyan szerephez jutott, amelyet az 1540-es években tudott betölteni, és amihez foghatót a 17. század során, egészen a török felszabadító háborúk végéig sem tudott megszerezni. Mi lehetett az oka, hogy a háború utolsó szakaszában a hadi fizetőmesterek helyett újfent az udvari pénztár lépett előtérbe? Úgy vélem, ennek részben személyi okai lehettek, amelyekre a későbbiek során még visszatérünk. A másik kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy a közkeletű vélekedéssel szemben, miszerint a Habsburg Birodalom, akárcsak ellenfele, az Oszmán, a tizenötéves háború végére gyakorlatilag anyagilag kimerült,

49 mégis átlagosan egymillió rFtos, de adott esetben, mint pl. 1605-ben akár 2,3 millió rFt-os katonai költséget teremtsen elő csak az udvari pénztár kasszájából a magyarországi és a felsőmagyarországi hadi fizetőmesterek számára? Ez utóbbi kérdésre a korszakból fennmaradt hadi fizetőmesteri számadások adhatnak, helyesebben adhatnának számot, ugyanis ezek révén ismerhető meg a hadsereg-finanszírozás gyakorlata. 47 1602-ben a magyarországi végvidék előírt zsoldköltsége 1 033 523 rFt, míg a horvát végeké 309 154 rFt volt. PÁLFFY, 1995/c. 122. 1607-ban a magyarországi végek várjegyzék szerinti zsoldköltsége 1161 738 rFt volt. Uo. 48 RAUSCHER, Mj. a. A későbbi adatok is a fenti tendenciákhoz igazodnak: 1659-1664 között 29,2% (éves átlagban 390 050 rFt), 1680-1684 között 25,1% (éves átlagban 550 115 rFt), míg 1699, 17011704 között: 10,9% (éves átlagban 446 097 rFt) volt az udvari pénztár katonai kiadásainak aránya. Uo. Átlagszámításokat az ott közölt adatok alapján végeztem. 49 L. pl. TÓTH, 2000. 440., 449. Az Oszmán Birodalom tizenötéves háború alatti hadi finanszírozási rendszerére 1. pl. FINKEL, 1988. 211-303. 101