Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai 1554 33 478 7,1 60 905 12,9 20 764 4,4 32 989 7,0 1556 55 984 7,6 7795 U 31527 4,3 37 974 5,2 Átlag 15 185,4 4,2 9638,3 2,4 19 266,6 5,5 7096,3 1,2 Amint azt a 2. táblázat adatai részletesen bemutatják, az 1543 és 1556 között katonai célra kifizetett összegeket döntően a magyarországi hadi költségekre fordították: elsősorban a magyarországi hadi fizetőmester részére fizették ki az 1540-es években változóan 200 000 Ft, míg az 1550-es évek közepén már több mint 600 000 Ft körüli összegeket, amely összegek a katonai kiadásoknak átlagosan 81%-át tették ki. Az arány azonban ennél lényegesen magasabb, hiszen 1553-1554-ben jelentős zsoldösszegeket fizettek ki az ekkor Habsburg-kézen lévő Erdélyben állomásozó csapatok fizetőmesterének, amennyiben ezeket a kiadásokat is figyelembe vesszük, akkor a magyarországi (és erdélyi) zsoldkiadások tették ki az udvari fizetőmester hadi kiadásainak 88%-át, átlagosan évente mintegy 380 000 Ft-ot. A 3. táblázat adatai az egyéb hadi kiadások megoszlását tüntetik fel, a leglényegesebbek a hadfelszerelésre és a katonai élelmezésre kiadott összegek. Viszonylag jelentős összegeket (évi 10-30 000 Ft) emésztettek fel a tüzérségi és hadszertári költségek, bár ez utóbbiak esetében tudható, hogy főként a bécsi és a bécsújhelyi hadszertár költségeit fedezték, illetve lőport és salétromot vásároltak nagyobb tételben. (Véleményem szerint ezek a költségek is áttételesen a magyarországi végvárrendszerre fordítódtak, hiszen ebben az időszakban, az 1540-es évektől az 1550-es évek közepéig, azaz a magyarországi hadiipari létesítmények, ágyúöntő műhelyek, végvári hadszertári hálózat kiépüléséig főként erről a két helyről látták el a magyarországi várakat is hadiszerrel.

33

) A katonai élelmezésre kiadott összegek nem minden évben fordulnak elő, az 1550-es években azonban már rendszeresen szerepelnek, és a főként a magyarországi főélésmesternek kifizetett összegek ugrásszerű emelkedést mutatnak: 1552. évi 13 000 rFt-ról 1556-ra 56 000 rFt-ra. A végvárak építésére csak 1554-ben és 1556-ban fordítottak viszonylag jelentős összegeket az udvari pénztárból, ekkor a német-római birodalom rendjei által külön megszavazott építési segélyből fizették Bécs, Győr, Komárom és Trieszt erődítési munkálatait.

34 A A szakirodalom egyelőre adós a magyarországi hadiipari műhelyek és hadszertárak létesítésének és működésének, szervezetének a végvárrendszer egészére kiterjedő vizsgálatával, mindenesetre úgy tűnik, hogy a bécsi főhadszertárnak sokáig, a győri főkapitányság esetében pl. az 1560-70-es évekig kiemelt szerepe volt. PÁLFFY, 1999. 34., 193-195. Felső-Magyarországon már valamivel korábban kiépítésre kerül a hadszertári rendszer, illetve annak központja, a kassai hadszertár. PÁLFFY, 1995/b. 183-219. (Pálffy kitér a Habsburg Birodalom tüzérségi szervezetének kialakulására is, uo. 185-189.); DOMOKOS, 1997. 667-747.; DOMOKOS, 2001. 67-82. A várépítési összegek döntő részét Andreas Hirsch birodalmi építési fizetőmester vagy fillérmester (Reichsbauzahlmeister, Reichspfenningmeister) folyósította: 1554-ben még az 1548-ban megszavazott építési segélyből (Bauhilf) fizetett le Bécs és a magyarországi végek építésére 14 000 rFt-ot, míg 1556-ban több mint 31 000 rFt-ot hozott Bécs, Győr, Komárom és Trieszt erődítésére. ÖStA HKA HZAB Bd. 9. fol. 241r-242v. Bd. 12. fol. 563r-564r. Hirschre és az általa beszedett és kifizetett segélyekre 1. még RAUSCHER, 2004.186., 318-320. 95