Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Egy Jagelló-kori humanista pályaképe. Csulai Móré Fülöp (1476/1477–1526) / 35–84. o.

Közlemények mindössze 87 lovas állomásozott Csulai bandériumából.

309 A hónap közepén a kalocsai érsek Csulaihoz írott leveléből arról értesülünk, hogy a pécsi püspök további csapatokat küldött a veszélyeztetett vidékre, akik közül 200 főt Újlak védelmére helyezett Tomori. Egyúttal arra kérte, hogy hadinépével vonuljon Eszékhez, mivel ha ezt az átkelőt az oszmánok elfoglalják, többé nem lehet őket feltartóztatni.

310 Azért kért és kapott a Szentszéktől tíz évre szóló felmentést az ad limina látogatás alól, mivel az egyre aggasztóbbá váló helyzetben nem akarta hosszabb időre elhagyni az országot és egyházmegyéjét.

311 A pécsi várat Ernuszt Zsigmond püspöksége idején megerősítették, a püspöki palotát kifestették, majd Szatmári György alatt folytatódott a belső épületek reneszánsz stílusú átépítése.

312 Csulai rövid püspöksége idején nem került sor nagyobb tervezett építészeti munkálatokra. A püspökvárban szolgáló katonaság és egyéb világi személyzet a várnagy joghatósága alá tartozott. Csulai Móré Fülöp egyetlen várnagyát ismerjük mindössze, Hencz Mátyást, aki II. Lajostól kapott Tolna megyei birtokokat 1524-ben.

313 Ő korábban a püspök unokaöccse, Móré László szolgálatában állt, a csornai kastélyának (Temes vármegye) volt a várnagya.

314 Nem tudjuk, hogy Fülöp — fivéreihez hasonlóan — jártas volt-e a kardforgatásban, mindenesetre Brodaricsnak a mohácsi tragédiáról készített munkája szerint főpaptársaival együtt ő is részt vett a csatában. A király jobbján felsorakozott prelátusok közt Erdődi Simon zágrábi és Brodarics István szerémi püspök közt foglalt helyet.

315 Az említett munka szerzője Csulait is a „csatában és a futás közben" elesettek közt említette.

316 Istvánffy munkájából részleteket is megtudhatunk a püspök haláláról: „Móré Philep pécsi püspök, ki nem oly régen az velencei tanácshoz és községhez viselt követségből megjött vala, ki mikoron sok halálos sebekben esvén az harcról elszaladott volna, az tövises bokrok és cserek közt az út mellett leesék és meghala, s az barbélyától, ki az veszedelemben társa véle volt, zöld s másféle ágakkal behányatván az ellenségnek elmenése után megtaláltatott és sírban temettetett volt, az barbély magánál titkon megtartván az ezer aranyat, amely az meghalónak övedzésében vala".

317 Miután az oszmánok a győzelmük utáni prédálást követően elhagyták a környéket, a püspök holttestét a pécsi székesegyházban temették el. * * * 309

1526. július 5.: KATONA, 1976. 92-93. (Vida Tivadar fordítása) 310 1526. július 17.: „quia si illum vadum etiam occupabatur ab hoste, non poterimus postea eum ab ascensu prohibere" IVÁNYI, 1944. Nr. 180. 311

1525. december 6.: KOLLER, 1782-1812. V. köt. 105-106. »2 SÁNDOR, 1999.18. 313

1524. március 19.: KOLLER, 1782-1812. V. köt. 73. 3

» 1520-ban. KOPPÁNY, 1999.132. 315 BRODARICS, 1976. 53. 316 BRODARICS, 1976. 63. 317 ISTVÁNFFY, 2001. (8. könyv) 228. 70