Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Egy Jagelló-kori humanista pályaképe. Csulai Móré Fülöp (1476/1477–1526) / 35–84. o.

Közlemények Utolsó velencei útjára 1521 januárjában került sor. A fenyegető oszmán veszéllyel szemben kívánta a magyar-velencei szövetséget tető alá hozni, és ami ezúttal is a legfontosabb célja volt, a küszöbön álló török háború miatt a végvárak és a katonaság fenntartására további támogatást szerezni.

237 1518. január 18án tartotta meg olasz nyelvű beszédét (oratio cohortatoria) a tanács előtt, amelyben az anyagi támogatás mellett a köztársaságot közvetítésre is felkérte más hatalmak segélynyújtása érdekében. A meggyőző orációja lényegét a következőképpen összegezte: „országunk a kereszténység egyik védőbástyája a török sereg dühével szemben; védelmét közös erővel kell megoldanunk, óvatosságtok és irgalmatok előre látja a veszélyeket, de befolyásotok és erőtök lehetőséget nyújt számunkra a mielőbbi sikeres kigyógyuláshoz".

238 A beszédet követően ismét megkezdődtek az alkudozások az ezúttal teljhatalommal felruházott követ és a Signoria között.

239 Ezúttal sikeresebben érvelt Csulai, hiszen februárban még csak 10 000 aranyat ígért Velence,

240 míg fél év elteltével ennek kétszereséről állítottak ki egy kötelezvényt. E szerint a köztársaság vállalta, hogy 20 000 aranyat fizet a magyar királynak végelszámolásképpen, amelyből 3000-t készpénzben, 1500-t hadieszközökben és szövetekben, míg a fennmaradó 15 500-at két év alatt lejárandó váltóban.

241 Velencei tartózkodása során nemcsak diplomáciai feladatokat látott el, hanem ismertségét, kapcsolatait igyekezett honfitársai érdekében is kamatoztatni. 1521 nyarán közbenjárására adott a köztársaság Tízek Tanácsa fegyverviselési engedélyt a Padovában tanuló Budai Lászlónak, Batthyány Orbánnak és Buzlay Farkasnak.

242 Az európai gyakorlatnak megfelelően a diplomáciai missziók tagjainak ellátásról a fogadó ország gondoskodott. A köztársaság követei a 15-16. század fordulóján megközelítőleg 180-200 forintot kaptak havi költségeikre Budán, majd a királyi kincstár fokozatos apadása következtében 1502-től 80 aranyra csökkentették a havi kiutalás összegét. A Velencébe delegált magyar követség némileg magasabb summát, 90-100 forintot kapott. II. Lajos a királyi tanács 1516. évi döntése értelmében megszüntette a velencei követek számára a pénz kifizetését, amely következtében az Adria-parti városállam sem folyósította 1517-től a magyar küldöttség számára a korábbi ellátási díjat.

243 Csulai 1517 októberében kereste fel a tanácsot, hogy az általa vezetett küldöttség számára a megszokott összeget felvegye. Ezt azonban nem utalták ki számára, a megváltozott magyar 237 Velence nem kívánt magyar követet fogadni, ezért budai ügyvivőjén keresztül nyomatékosította elhatározását, ugyanis jelezte, ha mégis diplomatát küldene II. Lajos, nem fog ellátásáról gondoskodni. KOSÁRY, 1978.56. 238 Comissiones. 167. (A fordítást tanítványom, Kerti Zsófia készítette.) 2391517, novemberében éppen azért nem született egyezség a hadisegély ügyében, mivel Csulai nem rendelkezett kellő felhatalmazással. ÓVÁRY, 1890. Nr. 1087. 240

1521. február 8.: ÓVÁRY, 1890. Nr. 1134. Más kérdés, hogy II. Lajos 30 000-t szeretett volna. 241

1521. július 27.: ÓVÁRY, 1890. Nr. 1147. Az összeg emelését az oszmánok 1521. évi hadjárata idézte elő. 242

1521. július 18.: VERESS, 1941.466. 243 SANUTO, 1877. 86-87., FÓGEL1917.103. 62