Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Egy Jagelló-kori humanista pályaképe. Csulai Móré Fülöp (1476/1477–1526) / 35–84. o.

Fedeles Tamás: Egy Jagelló-kori humanista pályaképe udvarában is.

97 Az udvarban ismerkedett meg Bakóczai Magdolnával, az 1524ben elhunyt Újlaki Lőrinc herceg özvegyével, majd hamarosan — annak kezével együtt — a néhai herceg hatalmas délvidéki uradalmait is megszerezte.

98 Ezzel azonban az ország egyik legnagyobb hatalmú bárójával, a Mohács utáni uralkodóval, Szapolyai Jánossal került szembe. Az ügy hátterét az Újlaki és Szapolyai István között, 1493-ban létrejött örökösödési kontraktus képezte,

99 amely szerint a szerződő felek bármelyikének magtalan halála esetén annak valamennyi jószága a másik fél tulajdonába kerül.

100 Szapolyai 1499-ben elhunyt, de utódokat hagyott hátra, míg az országbírói méltóságot viselő herceg örökös nélkül távozott az élők sorából. Ezt követően a Szapolyai fivérek a szerződésre hivatkozva kívánták az Újlaki-vagyont megszerezni. A Szapolyai kontra Móré perben, amely során László — ha hihetünk Szerémi Györgynek — az oklevélhamisítástól sem riadt vissza, végül 1525-ben a Szapolyaiak maradtak alul.

101 1523-ban a király lefoglalta Bakócz bíboros hagyatékát a törökök elleni háború költségeire, amely ügy egyik végrehajtója László volt.

102 Részt vett a mohácsi ütközetben,

103 ahonnét szerencsésen megmenekült. A csatát követően Habsburg I. Ferdinánd (1526-1564) pártjára állt.

104 1529-ben Ferdinánd Pozsega várát,

105 valamint a Pozsega megye területén működő gotói ciszterci apátságra vonatkozó főkegyúri jogot (ius supremus patronatus) adományozta tanácsosának (consiliarii nostri), nagyságos Csulai Móré Lászlónak.

106 Kiterjedt birtokai és a királyi udvarban viselt méltóságai révén elegendő anyagi, és familiárisai révén 97 A korábbi szerzők szerint 1525-ben e mellett a királyné főudvarmestere volt, azonban a legújabb kutatások ezt nem igazolják. KUBINYI, 2005/b. 15. Vö. FÓGEL, 1917. 25.; TÖRÖK 1943.110. 98 Az esküvő 1525 januárjában volt, amely alkalomból az uralkodó két serleget küldött az ifjú párnak. FRAKNÓI,1877.54. (1525. január 17-i kiadások közt.) 99 A dátumot illetően sem egyértelmű a helyzet. Szerémi György krónikája szerint erre Ulászló Újlaki ellen vezetett hadjáratát (1494. november-1495. március) követően került sor (1495. március 27-én kelt oklevélben fogadta ismét kegyébe a király Újlakit — MOL DL 70 073), a pécsi káptalan előtt. A káptalan okleveles anyagában azonban nem akadtam nyomára. Szekfű szerint ellenben Ulászló azzal a feltétellel adott kegyelmet Újlakinak, hogy örökös nélküli halála esetén a királyra szállnak birtokai, amely egyébként teljesen megfelel a szokásjogi normáknak. SZERÉMI, 1961. 51.; HÓMAN-SZEKFŰ, 1935. 443. Az ügy hátteréhez adalékul szolgál, hogy március 24-én a pécsi káptalan privilegiális oklevelet állított ki, amelyben Erdődi Bakócz Tamás és atyafiai számára Fejér és Komárom megyei birtokokat — köztük a gerencséri várat és a hozzátartozó uradalmat — eladta Újlaki, arra hivatkozva, hogy a püspök segítségével állt helyre a béke közte és az uralkodó között. ÖStA HHStA Erdődy-levéltár ED 10 167 L. 050. F. 02. Nr. 28. 100 Uo. 101 A történet részleteit 1. SZERÉMI, 1961. 75-77. Vö. FEKETE NAGY-BORSA, 1990. Nr. 574. (1526. február 22.) 102 1523. szeptember 9.: ETE

I. köt. Nr. 97. 103 BRODARICS, 1976.50., SZERÉMI, 1961.101., FÓGEL 1917.25. 104 Szerémi azt írta krónikájában, hogy részt vett Szapolyai fehérvári koronázásán. Ezzel szemben Pálffy Géza legújabb kutatásai alapján egyértelmű, hogy kettejük közti — fentebb általunk is érintett - feszült viszony miatt biztosan nem volt ott Móré. SZERÉMI, 1961.111., 115. Vö. PÁLFFY 2004. 1009. 105 MARGALITS, 1900-1902.

1. 30. 106 1529. június 09.: ETE I. köt. Nr. 471. 45