Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - Horváth Richárd: Középkori oklevelek publikálása Magyarországon 1991–2004 között (Szövegközlések és regeszták) / 3–34. o.

Horváth Richárd: Középkori oklevelek publikálása Magyarországon 1991-2004 között temény) kiváló digitális segédletével, ami a kutatómunkát és az oklevelek egyedi azonosítását a korábbiakhoz képest roppant könnyűvé teszi.

4 Mindezek mellett azonban még mindig csak távoli célként lebeghet szemünk előtt az eredeti oklevelek jelzeteinek és kiadásainak konkordanciajegyzéke, amihez az eleddig említett két, illetve alább közlendő bibliográfia nem nélkülözhető.

5 Befejezésül azt az örvendetes tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt közel két évtizedben a a középkor-történeti forrásközlések száma erős növekedésnek indult. Amíg az 1945-1990 közötti időszakra a latin szövegkiadásokból és regesztákból 6,2 jutott egy esztendőre, addig ez a jelen közlemény által felölelt közel másfél évtizedre majdnem megduplázódott, s a 11,2-t értei el! A fenti megfontolások alapján kezdte meg jelen sorok írója az 1991 utáni hazai tudományos igényű oklevél-publikációk szisztematikus összegyűjtését, eleinte csupán önmaga munkájának megkönnyítése gyanánt, később pedig már azzal a nem titkolt céllal, hogy ezáltal a korábbi adatközléseket tegye többé-kevésbé naprakésszé. A mostani adattár szerkezetében sok mindenben követi a korábbi jól bevált Draskóczy-Soós-féle bibliográfiát, de ahhoz képest némi bővítésre, illetőleg jelentős elhagyásra volt szükség. Két új kiadványtípus terjedt el ugyanis a honi középkori oklevélkiadás terén: a reprint kiadások és a digitális — CDvagy DVD-formátumú — adathordozók. A két kiadványfajta felvételét mellőzni semmiképpen sem lehetett, hiszen általuk több évtizedes vagy akár több évszázados kiadványok láttak ismét napvilágot. Ugyancsak fontos változás, hogy a szórványközlések határa öt dokumentumra emelkedett, tekintettel e publikációtípus számának erőteljes növekedésére, illetőleg ezen szórványok egy-egy tételszám alá sorolódtak, s nem egyesével szerepelnek a bibliográfiában. A kézirat összeállításánál minden számba jöhető, tudományos igényű latin nyelvű vagy regeszta formájú kiadás felkutatása volt az elméleti cél. Mondhatjuk ez utóbbit azért is, mert a hazai könyvkiadás és -terjesztés terén az elmúlott két évtizedben a korábbiakhoz képest merőben új viszonyok alakultak ki. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy mind a helytörténeti, mind a szakkönyvkiadás terén nem kevés esetben csupán a véletlen műve, hogy egy-egy új kiadványról az érdeklődő tudomást szerezhet.

6 Nos, e helyzetet figyelembe véve — noha az adatgyűjtés alapját az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA Történettudományi Intézetének Könyvtára alkotta — csaknem teljes bizonyossággal előre kimondható, hogy több tétel is kimaradhatott az alábbi bibliográfiából. Különösen igaz ez a magyar nyelvű közlésekre, amelyek közül néhánynak a felkutatása néha szinte reménytelennek látszott, még a ma oly divatos és hasznos internet alapú keresési lehetőségek megléte mellett is. így az olvasó/használó figyelmét külön is felhívjuk arra, hogy a magyar nyelvű szövegközlések terén a gyűjtés 4 ZsOL CD-ROM. 5 Pillanatnyilag e formában csupán a Hazai Okmánytár nyolc kötetének oklevelei érhetőek el (ez a rész ugyancsak Rácz György szerkesztésében készült): CddH. 6 A gyűjtés utolsó fázisában jelent meg a történeti emlékkönyvek hiánypótló repertóriuma: LAKATOS-PAKSA, 2006. 4