Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IRODALOM - Szakály Sándor: Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban. Dokumentumok (1941–1953). Főszerk. Varga Éva Mária. Moszkva-Budapest, 2006 / 197–202. o.

Irodalom másnál miért nem? így Vas Zoltánról megtudhatják — akik még nem tudták —, hogy Weinberger volt, de Rákosi Mátyásról nem hogy Rosenfeld néven látta meg a napvilágot. Célszerű tisztázni azt is, hogy meddig volt magyar, illetve szovjet követség Moszkvában, illetve Budapesten és mikortól nagykövetség. Az ítélkező szovjet hatóságoknál „különleges tanácskozások" avagy különtanácsok voltak? Mivel a recenzens különös vonzalmat érez a katonai ügyek iránt — lévén hadtörténész —, nagy odafigyeléssel olvasta a jegyzeteket (nem győzte lapozni a kötetet elölről hátra, hátulról előre) is, amelyek — kár, hogy nem a tudományos munkáktól elvárható lábjegyzet formában születtek meg — számos új adattal szolgáltak a számára is, de ugyanakkor azt is tapasztalhatta, hogy a magyar tábornokokra vonatkozó adatok számos esetben hiányosak, illetve tévesek. Nem lehetett könnyű a neveket, születési helyeket, rendfokozatokat „visszaírni", de néhány konzultáció segítségével lehetett volna tisztázni, hogy ki volt Kováts Gyula (neve így írandó), aki tábornok, majd államtitkár volt, hogy miként írja a névét Kopniczky János, dr. címzetes orvos vezérőrnagy — megjegyzendő, hogy a címzetes rendfokozattal bírók esetében ennek a feltüntetése elmaradt, mivel az orosz források ezt nyilván nem adták így meg, pedig ezeknek (is) jelentőségük van —, aki Büdszentmihályon született 1890. február 9-én, vagy tudható lett volna, hogy dr. Bartóffy János nem hadbíró vezérőrnagy volt, hanem rendőrfőkapitány-helyettesi rangban 1944-ben Budapest rendőrsége közigazgatási osztályának a vezetője, hogy a nehezen visszaírható Somlay Zoltán nem Somlóy volt. Mikor és hol született, illetve halt meg? Eredeti neve Sax, Szajol, 1890. augusztus 9.-Budapest, 1968. július 15. Urs Nándor — akinek az egyik jegyzetben a halálozási adata helyén ? szerepel, egy másikban pedig pontos halálozási dátuma (1946. augusztus 17.) — szintén rendőr főkapitányhelyettesi rangban volt a budapesti I—XII. kerületi rendőrkapitányság vezetője 1944-ben. (A rendőrség 1944. július 1-jei átszervezését követően jelentek meg a testületben a katonai rendfokozatok, és nyilván ezért nevezték magukat vezérőrnagynak a főkapitány-helyettesek, akik 1944 júliusa után kaphattak magasabb rendfokozatot.) Laczkó Károly (Kismarton, 1888. július 30.-Tiszalök, 1960. december 31.), Vida Gyula (Marosvásárhely, 1886. március 12.-?) dr. Schmidt József (Alsómecenzéf, 1886. július 24.-?) címzetes vezérőrnagyokról is szinte minden adat a rendelkezésre áll, ahogy Tornahy (Schiller) János alezredesről is (Szolnok, 1896. szeptember 15.-Tolna, 1977. június 19.) Ugyanez mondható el Bayor (Bayer, Bajor) Ferencről, Pokorny Hermannról és még sokakról. Lehetett volna jegyzetet írni az 1953-ban rendőr őrnagy Ladvánszkyról, aki az ún. „rendszerváltoztatás" előtt rendőr altábornagy, belügyminiszter-helyettes, Országos Rendőrfőkapitány is volt, és Károlynak anyakönyvezték Szegeden 1928-ban. Természetesen ezek a felsorolt és fel nem sorolt hiányosságok, elírások egy majdani új kiadás esetén pótlandók lesznek, mert ezekkel együtt is nagyon fontos és hasznos kötet került ki a nyomdából, amely megkerülhetetlen alapmű mindazok számára, akik a Szovjetunióban volt egykori magyar hadifoglyok 1941 201