Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IRODALOM - Bertényi Iván: Georg Scheibelreiter: Heraldik. Wien-München, 2006 / 177–181. o.

Irodalom minnásengernek a Manesse-kéziratban ránk hagyományozott képe alapján) Scheibelreiter bemutatja ezt a különös képzeletbeli lényt (64.), de óvatosan nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ezt a címerfestő művészi képzeletének kell-e értelmeznünk, vagy a sas (fejeinek) egyfajta sajátos „fokozásaként" valóban alkalmazták-e címerképként. Mivel a címerválasztók és tervezők kétfejű sassal, főnixszel, griffel, párduccal, sárkánnyal, baziliszkusszal, egyszarvúval, tengeri oroszlánnal, hárpiával és szírénnel aligha találkoztak, ritkán választják őket tervezendő címerekhez. Most itt az alkalom, hogy — a hozzájuk kötődő tudattartalmakkal együtt — végre megismerkedjünk e képzeletbeli lényekkel (63-71.). Az államcímerünk története iránt érdeklődőknek értékes eszmetörténeti segítséget ad, hogy a szerző — az ide vonatkozó francia szakirodalmat követve — tömören bemutatja Anjou királyaink kedvelt címerképének, a (stilizált) liliomnak a históriáját az asszír-babilóniai ábrázolásoktól a modern korig (72-73.). A középkori vallási szimbolikában a tisztaságot és szüzességet jelképező liliom Szűz Máriára utalt, és mint ilyent közvetítette Clairvaux-i Bernát és St. Denis-i Suger a jámbor francia uralkodóhoz, VII. Lajoshoz (1137-1180). Címerképként stilizált formában első ízben VIII. Lajos (1223-1226) trónörökös kori pecsétjén fordul elő. A korabeli krónikák tudósítása szerint már II. Fülöp Ágost (11801223) ellenpecsétjére és zászlajára helyeztette, és ugyanő egy aranyliliomokkal behintett kék koronázási köntöst is magára öltött. A 14. század közepe óta már megállapodott ábrázolásnak tekinthető a francia királyi címer három lilioma, amely egyértelműen a Szentháromságra utal. Emellett a liliom számos országban népszerű címerkép, és ott látható a (kisebb birtokú) nemesek és a parasztok pecsétjein. Beszélő címer (ezüst mezőben vörös liliom) Firenze címerében. A természetes liliom is gyakran előfordult a kora újkori emblematikában, de nincs heraldikai jelentése. Az egy vagy három liliommal szemben a liliomokkal behintett címerváltozatot az üres mező kitöltésének igényével (a horror vacui megszüntetésével) magyarázza Scheibelreiter. Jelentést kapott viszont felfogása szerint az arany liliomokkal behintett kék mező pajzsfőjében lebegő vörös tornagallér (150.). Míg Itáliában a császárhű ghibellinek arany pajzsfőjükre fekete sast helyeztek (capo dell'impero), a pápa hívei és támogatói (a guelfek) viszont kék pajzsfőt, abban három arany liliomot és négyágú vörös tornagallért (capo d'angio) viseltek címerpajzsukon, ami így Anjou Károly (1265-1285) és követői jelvénye lett. A 14. század első harmadát követően anélkül merevedett meg ez a heraldikai jelképhasználat, hogy az akkori itáliai hatalmi játszmákban továbbra is valamilyen magatartáshoz kötődött volna. Bár Scheibelreiter nem említi, de sorait olvasva a magyar címer történet iránt érdeklődő olvasóban óhatatlanul felmerül a gondolat, nincs-e összefüggés az említett itáliai szokás és a Nápolyból hazánkba érkezett Károly Róbert egyes pecsétjein és néhány további magyarországi címeres emléken (országalma, a budai Vár kútjában talált falikárpit) feltűnő tornagalléros címerek kötött. E kérdés eldöntése további vizsgálatokat igényel. A hegyek mint címerképek sorában Scheibelreiter Magyarország címerére is utal (77.), de azon túlmenően, hogy (hazánkon kívül) leggyakrabban Németor179