Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések és alkotmánytörténeti következményeik a 13–15. századi Magyarországon / 33–47. o.

Közlemények Az Árpád-kor utolsó évtizedének és a 14. század kb. másfél első évtizedének okleveles anyaga olyan érdekes gyakorlat adatait mutatja, amelyek közvetlen bizonyítékai az említett keltezetlen jogszabályban foglalt rendelkezés érvényesülésének és jó magyarázatai jelentésének. Az értelmezendő latin kifejezés az esse in aliquid (in aliquem). Jómagam a psalteriumra és Izaiás könyvére hivatkoztam, mint ahol fontos, szóba jöhető párhuzamok vannak. Izaiás helye (Is 56,6) szerint: „A jövevény fiait, akik csatlakoznak az Úrhoz [...] hogy szolgái legyenek (ut sint ei in servos) [...] szent hegyemre vezetem." A hasonló zsoltárszövegek szerint (Ps 30,3): „légy nekem oltalmazó Istenem és menedékem háza (Esto mini in deum protectorem et in domum refegii), hogy megszabadíts engem." Illetve (Ps 70,3): „Esto mihi in deum protectorem et in locum munitum, ut salvum me facias." Ezeket a helyeket egészen közelről értelmezi a 60. zsoltár rokon hangzású verse (Ps 60,4): „Elvittél engem, mert reménységem, erősségem tornya lettél (factus es spes mea, turris fortitudinis) ellenségem orcája elől." Ezek az egymás szomszédságában levő bibliai helyek szinte sugalmazták a rajtuk iskolázott klerikusnak az esse in aliquid (aliquem) kifejezésnek valamivé lenni, valakivé lenni, fieri értelemben való alkalmazását. Az Esto mihi (húsvét előtti 7.) vasárnap miseszövegének introitusát is bevezető zsoltárvers ennek a vasárnapnak a névadója lett, ilyenként pedig az oklevélkeltezéseknél időjelölő kifejezéssé állandósult. Kancelláriában, hiteleshelyen tevékenykedő embernek nem lehetett ismeretlen a fordulat. A törvényszöveg fogalmazója szintén a bibliából meríthető, iménti értelmében használhatta. Az oklevelek 1290-91-től egészen az 1310-es évek első feléig ismételten emlegetik a „quatuor judices nobilium in comitatu [...] per [...] regem [...] deputati"-t („a megyei nemeseknek a királytól kirendelt 4 bírája") a comes vagy curialis comes mellett: 1291,1295,1298,1301,1311,1313.

10 A nemesség megyei bíráinak (későbbi magyar kifejezéssel: szolgabíráknak) a királyi kinevezése oklevelek tanúsága szerint III. András alatt és I. Károly uralmának első évtizedében volt szokás, az ő hatalmának megszilárdulásától kezdve mindvégig az adott megye nemessége választotta őket. Királyi kinevezésük mindenképpen az erre vonatkozó királyi tanácsi határozat III. András kora vagy I. Károly uralmának kezdeti szakasza mellett szól, mint meghozatalának ideje mellett. A szolgabírák nemesi választásával ez az időszak nehezen összeegyeztethető. nek. A capitaneus szónak szoros a kapcsolata a hun-történettel. Kézai szerepét nehéz eleve kihagyni. Simon mester és a jelen oklevél kapcsolatának gondolata nem általában „felmerült"; a Győrffy György által közölt adatra (GYÖRFFY, 1963. I. köt. 342-343.) Gerics József hívta fel Szűcs Jenő figyelmét (SZŰCS, 1973. 851. 5. jegyz.). 10 ÁÚO X. köt. 424. és v. 146., továbbá 200.; CD VIII/5. köt. 17.; NAGY, 1878.

1. köt. 22., 315-316. 40