Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Kertész Balázs: Az Országos Széchényi Könyvtár MNy 64. jelzetű nyelvemlékéről. Egy hiteleshelyi eljárás során készített feljegyzés / 91–103. o.

KERTÉSZ BALÁZS AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR MNY 64. JELZETŰ NYELVEMLÉKÉRŐL (Egy hiteleshelyi eljárás során készített feljegyzés) A LITERARY RECORD OF THE NATIONAL SZÉCHÉNYI LIBRARY WITH THE CLASSIFICATION NUMBER MNY 64. (A RECORD CREATED DURING A LEGAL PROCEDURE OF A CREDIBLE LOCATION): The credible locations (lóca credibilia) operated in Hungary until 1874 and issued authoritative documents. At the beginning, both the cathedral and the most significant collegiate chapters took part in the activity of credible locations to which the Benedictine, the Johannite and the Premonstratensian Convents joined in the 13

ül century. The writer presents a record, written in Hungárián, which was created at the credible location of the legal procedure. This literary record, what is preserved in the Archives of the National Széchényi Library, was written down at the location of the legal procedure supervised by the Convent of Lelesz (today Leles, Slovakia). Regarding the subject of the document, it is an official report of an interrogation process. The procedure was carried out by Bálint Zalontai, delegate of the king and the convent, and the priest Péter Zalánkeméni. They interrogated witnesses in connection with the limits running between two neighbouring settlements of Zemplén County, i.e. between Szomotor (today Somotor, Slovakia) and Vécs. A hiteleshelyek közhitelű oklevelet állítottak ki egyrészt természetes vagy jogi személyek kérésére, másrészt királyi parancsra vagy hatósági megbízás alapján. A 12. század utolsó negyedétől adatolható hiteleshelyi tevékenységben eleinte a székes- és a jelentősebb társaskáptalanok vettek részt, amelyekhez a 13. század folyamán számos bencés, premontrei és johannita konvent csatlakozott. A hazai jogfejlődés e sajátos, 1874-ig fennálló intézménye az írás jogbiztosító szerepe iránt megnyilvánuló társadalmi igény növekedésével párhuzamosan alakult ki, és évtizedeken keresztül alapvetően a magánjogi írásbeliség területén működött: a közhitelességgel bíró káptalanok és konventek a hozzájuk forduló felek különböző jogi természetű ügyeire (adásvétel, csere, adomány, elzálogosítás, végrendelet, ügyvédvallás stb.) vonatkozó bevallásairól bocsátottak ki oklevelet (fassio). Az eljárás teljes egészében az egyházi testület épületében zajlott le. Az intézményrendszer a közjogi írásbeliség területén, az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban 1272-től kezdve fejtett ki rendszeres tevékenységet: a hiteleshely uralkodói parancsra vagy hatósági megbízásra delegálta tanúbizonyságát az adott ügyben eljáró világi személy (királyi, nádori stb. ember) mellé. A hatósági parancslevél (mandátum) alapján az egyházi testület épületén kívül végzett eljárásról (birtokba iktatás, határjárás, idézés, vizsgálat stb.) a kiküldöttek visszatérésük után jelentést tettek, amit figyelembe véve a hiteleshely megfogalmazta jelentését (relatio) a megbízó hatóság számára.

1 1 ECKHART, 1914. 395-558.; FAPP, 1936; 1. továbbá Solymosi László szócikkét az intézménnyel foglalkozó, addig megjelent munkák kimerítő bibliográfiájával: KMTL, 263-264. A hiteleshelyek kormányzati munkába történő tudatos bevonásának kezdetét Szovák Kornél állapította meg: Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1:91-103. 91